Egy elképesztő idény zárására került sor 1982. szeptember 25-én Las Vegasban, amely már a harmadik verseny volt az Egyesült Államokban abban az évben – ez a Formula-1 története során először fordult elő. A szezon igazi különlegessége azonban nem ebben rejlett, hanem abban, hogy az addigi 15 futamot összesen tíz különböző pilóta nyerte meg, ráadásul senki sem tudott kettőnél többször diadalmaskodni.
Ennek ellenére Keke Rosberg kilencpontos előnnyel érkezett meg a fináléra – ráadásul úgy, hogy a néhány héttel korábbi Svájci Nagydíjon pályafutása első győzelmét szerezte. Persze még nem volt világbajnoknak tekinthető a Williams versenyzője, a 33 egységet gyűjtő John Watson ugyanis matematikailag még megfoszthatta őt az összetett elsőségtől.
A pálya szűk kanyarjai és rövid egyenesei révén Las Vegasban az átlagosnál versenyképesebbnek bizonyultak a szívómotorral hajtott versenygépek, az első sort azonban ennek ellenére a turbómotoros Renault-k sajátították ki Alain Prost, René Arnoux sorrendben. Ezzel egyidejűleg a két bajnokaspiráns, Rosberg és Watson csupán a hatodik és kilencedik helyekről várhatták a piros lámpák kialvását – kettejük közé az utolsó nagydíját teljesítő Mario Andretti, valamint Patrick Tambay Ferrarija férkőzött be.
A verseny első szakaszában a Renault-k növelni tudták az előnyüket az üldözőikkel szemben, akiket Michele Alboreto vezetett, miután a startnál összekoccant Eddie Cheever autójával. Tíz kör elteltével aztán a Tyrrell elkezdte apránként ledolgozni a lemaradását Arnoux-val szemben – igaz, hamarosan kiderült, hogy a francia pilóta alatt műszaki gondokkal küzdött a Renault, így kénytelen volt feladni a küzdelmet.
Watson ezzel egyidejűleg visszaesett egészen a 12. helyre, ám ezt követően nagy felzárkózásra kezdett: megelőzte többek között a címvédő Nelson Piquet-t és a nagy rivális Rosberget, s meg sem állt egészen a harmadik helyig. Finn ellenfele viszont eközben az ötödik pozícióban autózott, ami az ő sikerét jelentette volna.
Ami az élmezőnyt illeti: Prost abroncsai az összeszedett guminak köszönhetően vibrálni kezdtek, Alboreto pedig utolérte őt, így élete során először Formula-1-es nagydíjat vezetett! Az olasz végül már ki sem engedte a kezéből a győzelmet (ezzel ő lett a tizenegyedik különböző győztes az évben, ami természetesen a mai napig rekord), a dobogóra pedig Watson és Cheever állhatott még fel. Prostnak be kellett érnie a negyedik pozícióval, Rosberg viszont egyáltalán nem bánkódott ötödik helye miatt, hiszen ez is elég volt ahhoz, hogy megszerezze pályafutása egyetlen vb-címét – Mike Hawthorn 1958-as sikere óta ő volt az első, akinek ez mindössze egy futamgyőzelemmel összejött. A konstruktőri elsőség azonban nem jött össze a Williamsnek, azt ugyanis a roppant tragikus szezont teljesítő Ferrari zsebelte be, sőt még a McLaren és a Renault is megelőzte őket.
