A háromszoros világbajnok, Ayrton Senna fő sikereit a McLaren színeiben érte el, és ha a brazil legenda nevét halljuk, ösztönösen egy fehér-piros autót párosítunk hozzá. Pedig McLarenhez igazolása előtt, a Lotusnál is egészen fényes eredményeket ért el, még ha egész szezonban nem is jött ki a lépés.
Az 1986-os szezon drámai fináléjáról ismert, Adelaide-ben Nigel Mansell derült égből érkező defektje és Nelson Piquet elővigyázatosságból elvégzett kerékcseréje tette lehetővé, hogy a legjobb autóval rendelkező Williams valamelyik versenyzője helyett Alain Prost nyerjen világbajnoki címet. Egy körön azonban a szezon leggyorsabbja nem egyikük, hanem a harmadik F1-es idényét teljesítő Ayrton Senna volt, aki a nagydíjak felén pole-pozícióból indult, az utolsó versenyekig pedig a pontversenyben is ott volt az említett hármas szintjén.
Legjobban az év közepén állt, Detroitban szezonja második – végül mint kiderült, egyben utolsó – győzelmét szerezte, és a bajnokság éllovasaként érkezett a nyolcadik fordulóra, a Francia Nagydíjra. Három év leforgása alatt a harmadik különböző helyszínen, illetve vonalvezetésen rendezték a versenyt, a Paul Ricard pálya rövidített, 3,8 kilométeres változata ekkor mutatkozott be, Elio de Angelis halálos tesztbalesete miatt módosított rajta az FIA. Senna szezonjának ötödik pole-pozícióját szerezte a július 6-i versenyre, a Renault-turbómotorral felszerelt 98T-vel két tizedmásodpercet adott Mansellnek és Piquet-nek.
Nigel Mansell már a rajtnál megelőzte Sennát, miközben hátrébb a hatodik helyen Michele Alboreto Ferrarija lefulladt. Arnoux a Ligier-vel, Berger, Prost, Johnny Dumfries – Senna csapattársa a 12. helyről ugrott fel – és a rosszul rajtoló Nelson Piquet követte a vezető párost a start után. A negyedik körben Andrea de Cesaris Minardijának Moderni-motorja felrobbant, és olajjal szórta be a pályát. Mikor Senna a következő körben a helyszínre ért – a Signes kanyarba a hátsó egyenes végén – nem lassított le, a szokásos tempóban fordult be. A Lotus megcsúszott, és nagy sebességgel a gumifalban kötött ki.
Nem alakult eseménytelenül a verseny további része sem a brazil nélkül. Bár Mansell kényelmes előnyre tett szert Arnoux előtt fő üldözője kiesésével, a McLarenek jó tempóban zárkóztak fel. Az egyszer kiálló Prost egy időre a kétszer kereket cserélő Mansell elé került, de a brit 22 körrel a leintés előtt visszavette a vezetést, így ő nyerte meg a futamot a hazájában dobogóról szinte letaszíthatatlan Prost előtt. Piquet-nek elektromos problémája volt a versenyen, de így is bebiztosította a Williams kettős dobogóját a McLarené helyett. Keke Rosberg negyedik lett, a két Ligier szerezte a további pontokat. A futamot követően Prost vezette a világbajnokságot egy egységgel Mansell előtt, Senna a harmadik helyre csúszott vissza, és az évad későbbi részében nem is állt már az élen.
Sennának deja vu érzése lehetett, miközben kikászálódott összetört Lotusából, egy évvel korábban ugyanis nagyon hasonló körülmények között esett ki a francia versenyről: az akkor még sokkal hosszabb egyenest záró Signes-ban nagy sebességgel csúszott ki, miután saját olaja folyt a Lotus hátsó kerekeire.
Senna bukása 1:16-nál:
Az egy évvel korábbi baleset:
