John Surtees, az egyetlen ember, aki a mai MotoGP-ben és a Formula-1-ben is világbajnokságot tudott nyerni, hét címet gyűjtött a motorokkal. Mike Hailwood, aki a Surtees-uralom utolsó éveiben kezdett versenyezni, még nála is többet, kilencet. A motorversenyzés rajongói által emlegetett beceneve – Mike the Bike – beszédes, sokan a valaha volt legjobbnak tartják a gyorsasági szakágban.
Lenyűgöző tehetséggel irányította a legkülönfélébb motorokat. Akkoriban természetes volt, hogy a versenyzők több kategóriában rajthoz állnak egy hétvégén, Surtees is két géposztályban versenyzett: Hailwood azonban teljes pályafutása során három bajnokságban küzdött egyidejűleg, volt olyan év, amikor négyben is. Három vb-címet 250-ben, kettőt 350-ben, négyet pedig az 500-as legfelső kategóriában szerzett.
Ehhez a sokszínűséghez pedig adjuk hozzá az autóversenyzést: 1963-ban még csak kétszeres világbajnok volt, mikor rajthoz állt első Formula-1-es nagydíján, 1964-ben pedig teljes szezont futott az F1-ben, miközben minden futamát megnyerve győzött az 500-ban. A nagy szünetek pályafutása visszatérő motívumai: hat év után ült újra F1-es autóban 1971-ben, Monzában, méghozzá Surtees TS9-esébe. Minden idők legszorosabb ötös befutójában a negyedik helyet érte el, 0,18 másodpercre a győztes Peter Gethintől. Nem kérdés, hogy ismét teljes szezon következett, kettő a Surteesszel, majd egy a McLarennel.
A Formula-1-ben azonban nem tudott olyan sikeres lenni, mint a másik motoros csillag, kétszer végzett a dobogón. Hailwood, akinek nem csupán versenyprogramja, hanem magánélete is hektikus volt – a legenda szerint ő tanította meg James Huntot partizni –, ekkoriban sem csak egyetlen kategóriára koncentrált, nagydíjai mellett Európa-bajnok lett a Formula-2-ben. Egy nürburgringi nagy baleset vetett véget 11 évet felölelő F1-es pályafutásának, amely során 50 nagydíjat teljesített. Néhány évig Új-Zélandon éldegélt visszavonultan, mikor valami motoszkálni kezdett benne.
A nyughatatlan Hailwood nagy visszatérésére a motorokhoz 1978-ban került sor, a világ legveszélyesebbnek tartott versenyén, a Man-szigeti TT-n. A Tourist Trophy egészen két évvel azelőttig a világbajnokság részének számított, így a brit számos alkalommal részt vett már rajta, és a különféle kategóriákban 12-szer győzött.
11 évvel utolsó jelentős motorversenye után – 1967-ben vonult vissza a világbajnokságról –, 38 esztendősen mégis kevesen fogadtak volna a pocakosodó sokszoros világbajnokra. Az F1 akkoriban még nem számított a fiatalok sportágának, a motorozás azonban igen, maga Hailwood 18 évesen debütált a világbajnokságon, 21 évesen pedig először meg is nyerte azt. A közönség szurkolt, hogy szenzációs eredmény szülessen, az esély azonban kevés volt rá.
A ma legendásként emlegetett június 3-i kétórás Formula-1-es versenyen (akkoriban a TT egyes kategóriái az F1, F2, F3 nevet viselték), amelyen egy 900 köbcentiméteres Ducatival vett részt, megtörtént a csoda. A 60 kilométeres nyitókört élete legjobb TT-s átlagsebességével (109,87 mérföld/óra) zárta, majd közelíteni kezdett az élen álló Phil Readre, aki szintén hétszeres világbajnok, egykori riválisa volt. A pályán érte utol és előzte meg ellenfelét, Read motorja csak ezután adta meg magát. Az utolsó körben az egész sziget zengett Hailwoodot éltetve. Nem túlzás, hogy pályafutása legismertebb győzelmét érte el a Man-szigeten.
Ahogy a közúti versenyen ma is megszokott, Hailwood más kategóriákban szintén indult, de ott nem járt sikerrel. Nem úgy, mint 1979-ben, amikor újra megjelent a Man-szigeten. A Senior kategóriában győzött 500 köbcentiméteres Suzukijával, és kis híján a korlátozás nélküli Classic versenyen is összejött a siker. Ugyanezt a motort használva nagyszerű párbajt követően mindössze 3,4 tizedmásodperccel kapott ki az 1000 köbcentiméteres Hondát hajtó Alex George-tól. A 14 győzelmével akkor még rekorder Hailwood egyetlen második helyezése volt ez a TT-n.
A korábban már kétszer is visszavonuló Mike the Bike ekkor már valóban utolsó versenyét teljesítette, Birminghamben nyitott motorkereskedést korai halála előtt. Két évvel később, napokkal 41. születésnapját megelőzően autója előtt egy kamion kanyarodott szabálytalanul. Hailwood kislánya azonnal életét veszítette, a motoros legenda pedig két nap múlva hunyt el belső sérülései következtében. A tragédiát fia, David élte túl.
