Steward
Strommer Benjamin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. október 14. hétfő
Retro

Retro - Bojkottálókból dobogósok egy nap alatt

1973-ban ezen a napon első alkalommal versenyzett az F1 mezőnye a belgiumi Zolderben. A futam hajszálra került a törléstől, végül mégis azok döntötték el egymás között a győzelmet, akik a legkevésbé akartak rajthoz állni.

Miután 1970-ben biztonsági okokra hivatkozva száműzték a Formula-1-et a régi, 14 kilométeres Spából, Belgium azért küzdött, hogy valamilyen módon benne maradhasson a világbajnokság körforgásában. 1971-ben hiányoztak a naptárból, aztán a következő évben a nivelles-i pályával tértek vissza, ’73-ra pedig egy újabb helyszínnel, az ország észak-keleti részén található Zolderrel tettek próbát.

Ám amikor pénteken a mezőny először kipróbálta a pályát, hamar fény derült arra, hogy az mennyire rossz állapotban van, és aligha tud ellenállni a gumik által rá mért erőhatásoknak - az aszfalt feltöredezett a kanyarokban, így veszélyessé téve a vezetést mindenki számára. A szervezők látva a problémát idő előtt berekesztették a napi edzésprogramot, és azonnal ígéretet tettek arra, hogy másnapra sebtében kijavítják és használhatóvá teszik a pálya felületét.

picture (1)_8

A versenyzők biztonsága mellett kampányoló szervezet, a GPDA azonban szkeptikus volt a sikeres helyreállítást illetően ilyen rövid időn belül, és bár többször is asztalhoz ültek az illetékesekkel, tartották magukat azon elképzelésükhöz, hogy a versenyhétvégét törölni kellene, ám ha ez nem történik meg, ők akkor is bojkottálni fogják a további részvételt. A mezőny két részre oszlott az ügyben: GPDA fő szószólói Jackie Stewart, Francois Cevert és Emerson Fittipaldi voltak, míg a másik tábort erősítő Jacky Ickx, Mike Hailwood és John Surtees és társaik mindenáron versenyezni akartak. A csapatvezetők is utóbbiak oldalára álltak, hiszen a bojkottálás által elestek volna a jelentős pénzösszeget jelentő részvételi díjtól, így egyesek kéréssel, mások fenyegetéssel próbálták rávenni engedetlen pilótáikat arra, hogy autóba üljenek.

Szombatra elvégezték a pálya problémás részeinek újraaszfaltozását, és a versenyzők egy része meg is kezdte a gyakorlást, mialatt Stewarték még mindig a szervezőkkel vitatkoztak a háttérben. Végül sikerült megegyezniük a részvételről, azzal a feltétellel, hogy a délutáni edzést két részre osztották, és félidőben újabb pályavizsgálatot tartottak. Az újraaszfaltozott részek ugyan csúsztak, de ezúttal egyben maradtak.

A szkeptikusok egy része még ekkor sem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények mellett el fog rajtolni a vasárnapi versenyt, és csak az időmérő vége felé kezdett bennük tudatosodni, hogy innen már nem lesz visszaút, ezért szokatlanul nagy kapkodás kezdődött a garázsokban, hogy mindenki felállítson egy erős köridőt.

picture_11

A fejetlenség vasárnap is folytatódott: az utolsó pillanatban kiderült, hogy az autók nem 2-2-2-es, hanem 3-2-3-as soronkénti felállásból startolnak majd. A szervezők néhány fellebbezés után kissé átrendezett rajtsorrendet bocsátottak ki, a rajtjelet pedig 13 perccel később adták meg a tervezettnél. Végül azonban elkezdődött a verseny, amelyen a pole-ból induló Ronnie Peterson megőrizte a vezetést, ám sebtében összerakott Lotusa koránt sem volt tökéletes, így Cevert már a második körben utat talált mellette. A svédet a 18. körben Fittipaldi és Stewart is megkerülte, egy körrel később pedig a brazil már az élen találta magát, miután Cevert megpördült a hajtűben, kicsúszott, és csak a 8. helyre tudott visszatérni.

Fittipaldi vezetése csak öt körig tartott, az üzemanyagpumpa problémája miatt ugyanis autója teljesítményt veszített, így Stewart megelőzte őt, innentől pedig a skótnak már semmi sem állta útját a győzelem felé.

Baleseteknek nem volt híján a futam, és ezekben ismét nagy szerep jutott a feltöredező aszfaltnak. A pályán egy ív ugyan sértetlen maradt, de aki arról letért, egyenetlen felületen találta magát és könnyen elveszíthette az irányítást. A pályaszéli füvön egyre több összetört autó színesítette a panorámát, de szerencsére a pilóták mind épségben megúszták a becsapódásokat.

picture (3)

A magas kiesési ráta is hozzájárult ahhoz, hogy Cevert végül egészen a második helyig zárkózzon vissza, és remek tempót diktálva végül fél perccel csapattársa mögött futott be, ezzel bebiztosítva a Tyrrell kettős győzelmét. Ironikus módon a dobogóra Stewart, Cevert és Fittipaldi személyében az a trió állhatott fel, akik leginkább ellenezték a Belga Nagydíj megrendezését, míg mindenáron versenyezni akaró riválisaik közül sokakat a pálya tréfált meg.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?