Miután jelen állás szerint úgy tűnik, hogy mégis bevezetik a Formula-1-ben a radikálisan új, kieséses jellegű időmérős szisztémát, röviden tekintsük át, milyen szabályozások vonatkoztak az időmérő edzésekre az elmúlt húsz esztendőben.
1996: Az első komoly változtatás épp húsz évvel ezelőtt történt azzal, hogy eltörölték a pénteki időmérő edzést, így ezt követően egyetlen 60 perces edzésen alakult ki a rajtsorrend, melyen összesen 12 kört lehetett autónként megtenni – beleértve a bokszból ki- és az oda bevezető köröket is. Ezzel együtt bevezették a 107 százalékos szabályt is, melynek értelmében a versenyre való kvalifikációhoz a legjobb köridőt legfeljebb hét százalékkal lehet túllépni.
2003: Az egykörös kvalifikáció bevezetése: minden versenyző egy mért kört tehet meg tiszta pályán, javítási lehetőség nincs. A 107 százalékos szabályt eltörlik, az autókat nem lehet megtankolni az időmérő edzést követően.
2005: A szombat délutáni mellé bevezetnek egy második időmérő edzést vasárnap délelőttre, s a két mért kör összesítése alapján születik meg a rajtsorrend. A változtatás csak az Európa Nagydíjig él.
2006: A háromszakaszos időmérő edzés bevezetése. Az első két szakasz, a Q1 és a Q2 végén a szabályok értelmében ugyanannyi autó esik ki, a 10 leggyorsabb pedig bejut a harmadik szakaszba, ahol eldől az első tíz hely sorsa. A tankolással, az abroncshasználattal, illetve a szakaszok hosszával kapcsolatos szabályok még többször változnak, de a rendszer alapvetően egészen a 2015-ös szezon végéig érvényben marad.