Az 1992-es szezontól a 2006-osig, azaz 15 éven keresztül gyűjtötte a Formula-1-es elsőségeket Michael Schumacher, végül 91-nél állt meg, 40-nel túlszárnyalva Alain Prost azelőtti rekordját. Ennyi siker közül nagyon nehéz kiválasztani a legjobbakat, habár a számtalan eddig készült válogatásban rendszeresen ismétlődő szereplőket találunk: a Ferrarival szerzett első győzelemnek például bérelt helye van itt, és döntő többségben felbukkan a Magny-Cours-i taktikai mesterfogás vagy a Mika Hakkinennel vívott japán csata is a listákon, amely első világbajnoki címét eredményezte.
Nem volt könnyű, de a következő 10 győzelmet választottuk ki az 1969. január 3-án született versenyző sikerei közül. Sorrendet nem akartunk tenni közöttük, ezért szigorúan időrendben haladunk végig rajtuk: a cikk végén pedig ti dönthetitek el, melyiket tartjátok a hétszeres bajnok legfényesebb diadalának.
1992-es Belga Nagydíj – Az első
Egyetlen évvel Formula-1-es bemutatkozása után Michael Schumacher a Benetton többszörös dobogósaként tért vissza Spa-Francorchampsba. A harmadik rajtkockából indulva elemében érezte magát a száradó pályán, és 36 másodpercet verve a már bajnok Nigel Mansellre megszerezte az első győzelmet a sok közül. Ez volt az egyedüli alkalom a szezonban, hogy nem Williams vagy McLaren nyert.
1995-ös Európai Nagydíj – Előzés a végén
Ezen a versenyen még nem a Ferrarival, hanem a Ferrari ellen küzdött – és nyert. A felszáradó Nürburgringen Jean Alesi egy ponton 45 másodperccel vezetett, Schumacher azonban úgy döntött, biztos második hely helyett kísérletet tesz a nyerésre. Két körrel a vége előtt előzte meg a franciát, és nagy lépést tett második bajnoki címet felé.
1995-ös Belga Nagydíj – A 16. helyről
Miután mindössze a nyolcadik rajtsorba kvalifikált, a Benetton pilótája az élmezőnybe verekedte magát, és már azelőtt vezetett, hogy megérkezett volna az eső. Aztán Damon Hill-lel vívott kemény csatát, amely második spái győzelmét eredményezte – összesen hatszor nyert a pályán.
1996-os Spanyol Nagydíj – Az első a Ferrarival
A legtöbb válogatásban ez a verseny érdemli ki az első helyet: Schumacher hetedik futama új csapatával – egy olyan szezonban, amelyet a Williamsek uraltak – esős körülmények között zajlott, ahol kiesett Hill, gyengélkedett Villeneuve, a német azonban tökéletesen szerepelt, volt, hogy négy másodperccel jobb időket produkált a többieknél. Egy korszak kezdődött.
1997-es Monacói Nagydíj – Megsemmisítő fölény
Spa mellett Schumacher Monacónak is királya volt, különösen benettonos és kezdeti ferraris éveiben. Nedves pályán könnyű hibázni a szűk, utcai aszfaltcsíkon, de miközben a mezőny fele, köztük számos élmenő összetörte az autóját, a német kényelmes magabiztossággal 53 másodperccel nyert, úgy hogy ebbe egy Sainte Devote kanyarban történt kicsúszás is belefért.
1998-as Magyar Nagydíj – Taktikai bravúr
A német és a Ferrari taktikusa, Ross Brawn kettős győzelemtől fosztották meg a McLarent (igaz, ebben segítette őket Mika Hakkinen műszaki hibától gyengélkedő autója). A bokszutcafal koponyája háromkiállásos stratégiára váltott, miközben a pályán Schumacher tökéletes köröket rakott össze, így utolsó, plusz kiállása ellenére is az élre tudott visszatérni.
2000-es Olasz Nagydíj – Sennát beérve
Schumacher pályafutásáról gyakran a rajt-cél győzelmek jutnak eszünkbe. Ez jött össze neki Monzában is – amely verseny sajnos egy pályabíró haláláról is emlékezetes –, annak ellenére, hogy Mika Hakkinen végig lőtávolban volt. Az eredménnyel nem csupán a Ferrari rajongóit örvendeztette meg, de utolérte Ayrton Senna győzelmeinek számát is. Amikor ezzel szembesítették, könnyekben tört ki.
2000-es Japán Nagydíj – Bajnoki cím a rivális legyőzésével
A Ferrari 21 évig tartó bajnokság nélküli sorozata ért véget a suzukai délutánon, amit csak az tehetett még édesebbé, hogy a legnagyobb ellenfelet, Mika Hakkinent tudta maga mögött tartani, és akkor sem remegett meg a keze, mikor az eső csöpögni kezdett. Csak az ötödik bajnoki cím után állt meg.
2003-as USA Nagydíj – Győzelem a legjobbkor
A bajnokság végéhez közeledve Schumachernek két ellenfélre is figyelnie kellett Raikkönen és Montoya személyében, ráadásul a hetedik pozíció aligha nevezhető az ideális rajtkockának. A német azonban nem állt meg az első helyig, a hatodikként végző Montoyának pedig kört is adott.
2004-es Francia Nagydíj – Négykiállásos győzelem
Még a korábbi magyarországinál is ismertebb Schumacher és Brawn újabb kiváló húzása. A Ferrari nem kevesebb, mint négy alkalommal állt ki, a pályán így elképesztő tempót tudott diktálni könnyű autóval, és megverte a pole-pozícióból induló, sokáig vezető ifjú Fernando Alonsót. Szinte makulátlan sorozata folyatódott ezzel: 10 versenyből 9. győzelmét szerezte.
