Üljünk be ismét az időgépbe, és csavarjuk a kapcsolót 1988-ra. Láthatjuk, ahogy a Malév lecseréli szovjet gépeit bérelt Boeingekre. Megszületik Szávay Ágnes, Rihanna, Cseh Attila. Meghal Divine, Gobbi Hilda, Enzo Ferrari. A Peugeot 405 lett az Év Autója.
Az 1988-as év azzal a hírrel indult, hogy a következő évtől már nem lehet turbómotort használni, a Honda és a Ferrari ezért alaposan nekidurálta magát, megépítette fennállása legtökéletesebb turbómotorját, minden maradék fejlesztését beleölve. A többség csendben már áttért a szívómotorra. Közülük a Benetton és a Ford együttműködése lett a legoptimálisabb, ami több éves partnerkapcsolatot indukált.
1987-hez hasonlóan a Goodyear monopolhelyzetben volt, minden csapatot kiszolgálva. Az akkor 28 éves, nagyon ambiciózus Senna és a hallatlan tapasztalatú, nála 5 évvel idősebb Prost csapattársként vezethették a kimagaslóan jó McLaren-Hondát, más nem rúghatott labdába. Piquet (Lotus), Mansell (Williams), Berger (Ferrari) csak helytöltőnek volt jelen!
Az első tesztek során Prost meglepődött, hogy a szívómotorok "csak" ennyire képesek. Gondoljuk csak végig: egy turbómotornak az alacsony fordulatszám tartományokban szinte alig van töltése, egyszerűen lomha. Az üzemeltetés logikája évek során alakult ki. Amíg a turbómotor fordulatszáma alacsony, egy szívómotor képes lehet fölénybe kerülni vele szemben. A turbósoknak tehát érdekük volt, hogy pl. a kanyarokat kisebb sebességi fokozatban teljesítsék, mint a szívómotorosok, hiszen így a fordulatszámot (és a töltést) magasabban kitarthatták. Többek közt ez a tényező is növelte a fogyasztásukat.
Az összehasonlításokat megnehezíti, hogy a legjobb csapatban együtt hajtott a két legjobb pilóta turbómotorral, és a szívómotorosok közül egyedül talán Mansell lehetett volna rivális, de a Williams-Judd megbízhatóságában csalódnia kellett. Állítólag a reaktív felfüggesztés túl keménnyé tette a rugóutat, és ezért a kocsi egyensúlya nem volt megfelelő. Érdemes eljátszani a gondolattal: amennyiben a McLaren szívómotorral nevez, még úgy is esélyük lehetett volna a világbajnoki címre, hiszen a csapattagok (Senna, Prost) és a háttérben álló erők (Marlboro, Honda) mindenkinél erősebb konstellációt hoztak létre.
A Brabham partnereként a Weismann cég mikroprocesszoros automata sebességváltón dolgozott. Ez a rendszer a kapcsolások gyorsaságát, a helyes fokozat kiválasztást és a fogyasztás optimalizálását volt hivatott elősegíteni. A teszteken kreált szimulációk és az éles versenyhelyzetek összetettsége nem támogatta az elképzelést. A fél-automata sebességváltót a Ferrari fogja kifejleszteni, de csak 1989-ben.
Egyre jobban körvonalazódott a Dream Team fölénye. A belga verseny után elmondhattuk, a McLaren addig mind a 11 futamon győzött, ezekből nyolcszor kettős sikert arattak! A csapatbajnokságot már megnyerték, de az egyéni bajnokság nyitott volt, bár Senna több győzelmének köszönhetően előnyt élvezett.
Monzában megtörtént az elképzelhetetlen, mindkét McLaren kiesett, ezért Berger győzött a Ferrarival, a közönség ámulatára. Portugáliában majdnem katasztrófa történt, Senna kicsit bizonytalan volt autójában, és amikor Prost előzni akarta, majdnem nekiszorította a franciát korlátnak. Spanyolországban is győzött Prost, de ezzel csak hátrányát csökkentette az összesített (csak a 11 legjobb futamot figyelő) tabellán. Japánban dőlt el a bajnokság, Senna javára, miután lélegzetelállítóan vezetett, ellentmondást nem tűrve ragadta magához a világbajnokságához szükséges évi nyolcadik futamgyőzelmét.
A brazil csillag mindent elkövetett abban az évben, extra kockázatot is vállalt, amire Prost nem igazán volt hajlandó. Prost - mivel már volt világbajnok – már eszébe sem jutott, hogy kockáztatnia kellene az újabb bajnokságért. Ellenben Senna, mint egy feltörekvő, éveken át szinte bármire hajlandó volt, hogy a csúcs közelébe jusson, mostanra már csak egy célja maradt, feljutni a csúcs legtetejére. Kettejük példáján is nyomon követhető, tetten érhető a motiváció különbség, amely mindig a fiatalabb résztvevőt segíti. Ez hajtotta annak idején Petersont is, hogy legyőzze Fittipaldit. Ez ösztökélte Piquet-t, majd később Prostot, hogy gyorsabb legyen Laudánál, vagy sarkallta Johanssont a nála híresebb Alboreto felülmúlására. Még számtalan példát lehetne felhozni.
Persze kemény csatákat vívtak a középmezőnyben is, de a nagy sikerre esélytelenül. Feltűnően jól szerepelt a milánói Capelli a türkizkék March autóban, és Mansell is többször jelezte – a gyenge Judd motoros Williamsben – hogy nem felejtett el vezetni. A Benetton elégedett és boldog volt, konstruktőri harmadik helyezésük az elérhető csúcs volt, egy szívómotorral. A drappszínű Arrows is büszke lehetett szezonjára, midőn hét alkalommal érdemeltek ki érvényes pontokat.
Prost Ausztráliában – az utolsó futamon, amely a bajnokság érdemi részének eldőlése után csak afféle „levezető nagydíj” lehetett - újabb győzelemmel lett gazdagabb.
A vb eredménye: 1. Senna 90, 2. Prost 87, 3. Berger 41 pont.
