DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. december 7. szombat
Retro

Retro – Elátkozott monzai vasárnapok

A megszokottól eltérő módon ezúttal nem egy, hanem négy különböző évfordulót idézünk fel Retro-rovatunkban: szeptember 10. ugyanis négyszer is halálosnak bizonyult a Sebesség Templomában.

Vannak napok, melyek a véletlenek furcsa összejátszása miatt úgy tűnhetnek, hogy valamiféle különös jelentőséggel bírnak, mintha a történelem időről-időre megismételné önmagát. A magyar történelemben ilyen augusztus 29-e, mely napon két évtized alatt három csapás sújtotta a törökkel küzdő országot: 1521-ben Nándorfehérvár esett el ezen a napon, 1526-ban a mohácsi vész semmisítette meg a magyar sereg nagy részét, míg 1541-ben épp ezen a napon vették be Budát.

Az autóversenyzés nagy történelemkönyvét lapozgatva szintén találkozhatunk egy ilyen nappal, melyhez szintén nem kellemes emlékek fűződnek. Szeptember tizedike a monzai tragédiák napja, négy korszakban négy különböző, összesen huszonegy ember életét követelő baleset történt a Sebesség Templomában, ezeket idézzük fel Retro-rovatunk mai részében.

1933 – Három halott az oválon

Az 1933-as Monzai Nagydíjat öt évvel és egy nappal azt követően rendezték, hogy az 1928-as Olasz GP-n Emilio Materassi balesete huszonhárom ember életét követelte. Miután vasárnap délelőtt a hosszú, tíz kilométeres pályán megtartották az Olasz Nagydíjat, délután következett a három előfutamból és egy döntőből álló Monza GP, melyet a 4,5 kilométeres oválon rendeztek, mindenfajta súly- és motorkorlátozás nélkül.

A baj az első futamon kezdődött, amikor a Stanislaus Czaykowskival az első helyért csatázó Carlo Felice Trossi autója olajat hagyott a gyors déli kanyarban. A sportbírók nem tettek meg mindent a csúszásveszély elhárításáért, s a második futam első körében bekövetezett a tragédia: az élen álló Giuseppe Campari Alfa Romeója nagysebességnél megcsúszott és felborult. A többek közt Francia és Olasz Nagydíjat is nyerő versenyzőnek esélye sem volt a túlélésre.

monza_1933



A mögötte érkező Baconin Borzacchini megpróbálta elkerülni a roncsot, de elhagyta a pályát, kirepült az autóból, s a kórházban belehalt sérüléseibe. A kettős tragédia ellenére a verseny folytatódott, ám a döntőben újabb haláleset történt. Czaykowski gróf Marcel Lehoux-val csatázott az első helyért, amikor a nyolcadik körben szinte pontosan ugyanott vesztette el uralmát autója felett, ahol Campariék tragédiája bekövetkezett. A Bugatti felborult, a francia-lengyel versenyző beütötte a fejét egy kőbe, és életét vesztette.

1961 – A Formula-1 legsötétebb napja

Az 1961-es szezon utolsó előtti futamán több mint százezer ember gyűlt össze a sebesség templomában, hogy szemtanúja legyen annak, ahogy a Scuderia bebiztosítja az egyéni bajnoki címet. Von Trips nagyon rosszul rajtolt, visszaesett csapattársai, valamint Jim Clark és Jack Brabham mögé. A hosszú, tíz kilométeres pályán a mezőny az első körben nem szakadt szét, a másodikban azonban Hill, Ginther és Rodriguez elkezdték leszakítani a többieket. Ők hárman, nyomukban Brabhammel elszáguldottak a mostani Ascari helyén álló Vialone és a Parabolica közti középső egyenesben, majd jött az egymással csatázó Clark és von Trips.

A kanyar előtt von Trips fékezni kezdett, Clark pedig balról előzni próbálta őt, mivel a Ferrarinál jóval könnyebb Lotusa erre lehetőséget adott. Von Trips épp ekkor húzódott kissé balra, hogy ideális íven kezdhesse meg a Parabolicát. A Ferrari bal hátsó és a Lotus jobb első kereke összeért, amitől von Trips elvesztette az irányítást autója felett, nekiütközött Clarkénak, majd elhagyta a pályát. Az egyenes oldalán lévő emelkedőn emberek ezrei figyelték a versenyt... Clark később így idézte fel a történteket: Előttem volt, a pálya közepén haladt, majd hirtelen lelassított. Mivel a Lotusom gyorsabb volt a Ferrarinál, megpróbáltam megelőzni. Ugyanabban a pillanatban meglepetésemre a Ferrari balra húzott, az ütközés pedig elkerülhetetlen lett...

monza_1961

Von Trips autóját a pálya széli emelkedő megdobta, és többször megpördült a tengelye körül. A német versenyző nem viselt biztonsági övet, kirepült az autóból, rongybabaként repült keresztül az érkező autók előtt, és élettelenül terült el a pálya másik szélén. Az autó az emelkedő tetején a nézőket a pályától elválasztó kerítésbe csapódott, ami borzalmas következményekkel járt: tizenegy ember azonnal életét vesztette, négyen pedig később, a kórházban hunytak el. Clark sérülések nélkül vészelte át a balesetet, és azonnal megpróbált segíteni versenyzőtársán, de már késő volt: Wolfgang von Trips gróf, a világbajnokság éllovasa szörnyethalt, amikor kirepült autójából.

A tragikus monzai vasárnapot tavalyi Retro-cikkünkben idéztük fel részletesen.

1978 – Újabb keserű bajnokavatás

A történelem 17 évvel később szinte megismételte önmagát: a bajnoki címért ismét két csapattárs küzdött, mely ismét szeptember 10-én, Monzában dőlt el – ismét nem oly módon, ahogy szerették volna... A Ronnie Petersonnal szemben tizenkét pont előnyben lévő Mario Andretti a Lotusszal meg is szerezte a pole-pozíciót, míg a svéd csak az ötödik rajtkockából indulhatott, s az amerikai abban bízhatott, hogy ha az első két hely valamelyikén zár, csapattársa pedig nem teljesít jó versenyt, akkor már szülőhazájában, Olaszországban bebiztosíthatja a címet.

A rajtnál aztán bekövetkezett a katasztrófa, a Formula-1 történetének egyik legvitatottabb balesete. Elsősorban az indítóbíró tehető felelőssé azért, hogy kilenc autó összeütközött egymással, köztük Petersoné, mely a korlátnak csapódott. A svéd versenyző súlyos lábsérüléseket szenvedett, s miután versenytársai kimentették, hosszú időn át várnia kellett, mire kórházba került. Andretti ezzel gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot, hiszen egyértelmű volt, hogy csapattársa a szezon során már nem tud visszatérni.

monza_1978

Másnap aztán szörnyű hír rázta meg a Formula-1 nagy családját: Peterson az éjszaka embóliát kapott, és olyan súlyos állapotba került, hogy már nem lehetett megmenteni az életét. Özvegye, Barbro soha nem tudott túllépni férje elvesztésén, és kilenc esztendővel később öngyilkosságot követett el.

2000 – Hat év után újra lesújt a halál

Az 1994-es imolai hétvégét követően hat évig teljesen távolmaradt a halál a Formula-1-től, mígnem a szeptember 10-ei Olasz Nagydíjon ismét bekövetkezett a tragédia. A rajtot követően sokan féltették a mezőnyt az újratervezett sikántól, ám ezen még szerencsésen átjutott a mezőny nagy része. A Roggia előtt viszont megtörtént a baj...

monza_2000

Az élen álló Schumacher-Hakkinen kettős mögötti helyekért harcoló két Jordan, valamint Barrichello Ferrarija és Coulthard McLarenje összeütköztek egymással, majd a roncsok közé de la Rosa Arrowsa is berepült. A balesetben Trulli autójának bal hátsó kereke elszabadult, és eltalálta Paolo Ghislimberti tűzoltót, akit hiába próbáltak újraéleszteni, már nem lehetett megmenteni...

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: