Silverstone-tól egyáltalán nem szokatlanul a verseny reggelén nagy vihar érte el a pályát, és bár a futam kezdetére némileg felszáradt a víz, a mezőny nagy része mégis intermediate gumikon állt fel a rajtrácsra. Arra a rajtrácsra, amelynek élén Mika Hakkinen tartózkodott, aki a még száraz időmérőn majdnem fél másodperccel gyorsabb volt a második helyezett Michael Schumachernél. A harmadik a Williams 1998-as addigi legjobb kvalifikációs teljesítményét nyújtó Jacques Villeneuve lett, aki nem csak ezzel, hanem külalakjával is felkeltette a figyelmet a hétvégén, hiszen első alkalommal jelent meg lila hajjal.
A frizura aztán aligha segítette ki, a start után a kanadai rögtön pozíciókat kezdett veszíteni, nem úgy Hakkinen és Schumacher, akik megőrizték az első két helyet. A McLaren kezdetben jobban muzsikált a nedves pályán, az 5. körben Coulthard el is ment a német mellett, a hamarosan ismét rákezdő esőben pedig még jobban elhúztak a Ferraritól.
A bokszkiállások első köre során így már a legtöbben extrém esőgumikat rakattak fel az autóikra, de így is sok versenyző nehezen tudta a pályán tartani autóját. Az intermediate-eken maradó Coulthard a 38. körben kicsúszott és fel is adta a versenyt, de Hakkinennek is volt egy meleg pillanata, amikor egy megpördülés és a kavicságyon való átszánkázás során 10 másodpercet veszített. Ez még nem is érintette annyira érzékenyen, hiszen ekkorra majdnem 50 másodperc előnye volt Schumacherrel szemben, az viszont már jobban, hogy a kicsúszás során kár keletkezett a McLaren első szárnyában és padlólemezében, ami miatt az autó leszorítóerőt veszített.
Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg csúszkálás és egyre romló körülmények miatt hamarosan beküldték a biztonsági autót, ami lenullázta a finn előnyét. Mi több, az újraindítás után Hakkinen ismét hibázott, ezt pedig Schumacher kihasználva az élre állt, ahonnan vissza sem nézett, és ezúttal ő kezdett el nagy léptekben elhúzni.
A Ferrari azonban mindössze néhány körrel a leintés előtt értesítést kapott a versenybíróktól, miszerint Schumachert 10 másodperces stop&go büntetésre ítélték, mivel még a biztonsági autó mögött megelőzte Alexander Wurz Benettonját. A döntéshozók azonban nem álltak a helyzet magaslatán, hiszen a büntetést egyrészt az incidens megtörténte után túl későn, másrészt pedig a leintés közelsége miatt is túl későn közölték. A Ferrari sem tudott mit kezdeni a szituációval, ezért arra kérték Schumachert, hogy a verseny utolsó körének végén hajtson be a bokszba letölteni a büntetést. A kétszeres bajnok így is tett, ám a célvonalat átlépte már azelőtt, hogy megérkezett volna csapatához, így a stop&go-t technikailag mégsem töltötte le, viszont kétségtelenül ő jutott el elsőként a célig. Kötelességtudóan azért várt 10 másodpercet, majd még vissza is hajtott a pályára a levezető körére.
Perceken át tartó tanakodás következett azt illetően, hogy akkor valójában Schumacher vagy Hakkinen-e a futam győztese. A versenybírók az egyértelműség kedvéért szerették volna utólagos időhozzáadással helyettesíteni a büntetést, de már erre sem volt lehetőség, hiszen az eset túl korán történt a versenyben ahhoz, hogy ilyen megoldással lehessen élni. Végül úgy határoztak, hogy ejtik a vádat Schumacher ellen, így a kaotikus pillanatokat követően a német léphetett fel a dobogó tetejére. A hezitáló felügyelők végül elismerték, hogy hibáztak a helyzet kezelésével, és a Motorsport Világtanács következő ülésén mindhárman lemondtak licenszükről.
