A néhány hét alatt a második halálos balesetet hozó Kanadai Nagydíjat követően a mclarenes John Watson vezette az 1982-es világbajnokságot. A brit versenyző 10 pont előnnyel érkezett meg a Holland Nagydíjra, az üldözőboly viszont nagyon szoros volt: Pironi (Ferrari) 20, Patrese (Brabham) 19, Prost (Renault) 18, míg Rosberg (Williams) 17 ponttal következett mögötte.
A kvalifikáción elsősorban az volt a kérdés, hogy meg lehet-e állítani az egy körön borzasztóan erős Renault-kat, akik nyolcból hat pole-nál jártak a szezonban – győzelmük viszont csak kettő volt, elsősorban katasztrofális megbízhatóságuknak köszönhetően, hiszen a két autó nyolc futamon mindössze négy célba érést tudott felmutatni. Az időmérő legjobbjai viszont ismét ők voltak, Rene Arnoux szerezte meg az első rajtkockát Alain Prost előtt – egyedül Piquet tudta őket megközelíteni, a negyedik helyezett Pironi hátránya már másfél másodperc felett volt.
Apropó, Pironi: a Ferrari versenyzője, aki Villeneuve halála után most először kapott csapattársat a francia Patrick Tambay személyében, annak is örülhetett, hogy egyáltalán autóba tudott ülni Zandvoortban. A futam előtt nem sokkal ugyanis a Paul Ricardon tesztelte a Ferrarit, amikor a felfüggesztés hibája miatt mintegy 280-as tempónál elemelkedett a talajtól, és durván a földnek csapódott. Szerencsére a monocoque ezúttal kitartott, és megvédte Pironit a súlyos sérülésektől.
A warm-upot követően sokan Derek Warwicktől és a Toleman-Harttól várták a csodát, miután a brit versenyző a második helyen zárta a bemelegítő edzést. A rajt után persze nem rá figyelhetett a közönség elsősorban, hanem az élen álló négy franciára: az első kör végére ugyanis – miközben Piquet visszaesett hatodiknak – Pironi és Tambay zárkózott fel a vezetést megszerző Prost és csapattársa, Arnoux mögé.
A Renault-knak esélye sem volt Pironival szemben, ezúttal nem műszaki hiba miatt bukták el a győzelmet: a Ferrari sztárja a 2. körben Arnoux-t, az ötödikben pedig Prostot is levadászta, majd ezt követően fölényes győzelmet aratott. A leintés után így nyilatkozott: „Nagyszerű versenyem volt, úgy érzem, hogy most nagyon jók az esélyeim a bajnoki címre. Ám a levezető körben egyedül Gilles-re tudtam gondolni...”
Ami azt illeti, csak az őrangyaloknak köszönhető, hogy a Ferrari és az Osella után nem borult gyászba a Renault csapata is. A 22. körben Rene Arnoux autójáról a célegyenes végi féktávon levált a bal első kerék, így az autó hatalmas sebességgel hagyta el a pályát, a kerékvetőn kissé a levegőbe emelkedett, majd előbb a korlátnak, utána gumifalnak csapódott, végül pedig a szalagkorláton állt meg. A közelben tartózkodók a legrosszabbtól tartottak, de szerencsére Arnoux sisakja hamarosan megmozdult – a francia nem csupán túlélte a hatalmas bukást, de még csak mentőre sem volt szükség.
Pironi ezzel a győzelemmel egyetlen pontra felzárkózott Watson mögé az összetettben, majd a következő futamon meg is előzte őt, a Francia Nagydíj után pedig immár neki volt kilenc pont előnye. Mégsem nyerhette meg a bajnokságot, hiszen Németországban súlyos balesetet szenvedett, mely véget vetett Formula-1-es karrierjének – így hát a zandvoorti lett Didier Pironi utolsó nagydíjgyőzelme...
