Pedig sokkal-sokkal korábban, a 90-es évek elején ígéretesen indult az ifjú Luca Badoer pályája, aki ma ünnepli születésnapját. Olasz gokartbajnokként a nemzeti Formula-3-as bajnokságba lépett fel, ahol harmadik évében számos futamot megnyert, de egy győzelmet elvettek tőle, és csak 4. lett a pontversenyben. 1992-ben már a nemzetközi F3000-ben indult, amely akkoriban a Formula-1 előszobájának számított. Badoer a Ford motoros Reynarddal újoncként megszerezte a bajnoki címet. Olyan ellenfeleket utasított maga mögé, mint a szintén elsőéves Rubens Barrichello, Olivier Panis és David Coulthard.
Ilyen siker után nem is következhetett más, mint a Formula-1, ahova F3000-es főnöke segítette bekerülni. A Lolaként is emlegetett BMS Scuderia Italia azonban Ferrari V12-esei ellenére sem tartozott az ütőképes istállók közé. Badoer és rutinos csapattársa, Michele Alboreto az időmérőn rendszeresen utolsóként végeztek, a 22 éves újoncnak kétszer kvalifikálnia sem sikerült. Negyedik versenyén, Imolában a számos kieső miatt hetedik helyen ért célba – ez maradt egész pályafutása legjobb eredménye.
Bár számos alkalommal nem érte el a kockás zászlót, figyelemreméltó, hogy mindössze egyetlen alkalommal törte össze az autót. Efféle megbízhatósága később is megmaradt. A Scuderia Italia az utolsó két versenyen már nem jelent meg, a következő évben pedig a Minardival egyesült. Badoer és Alboreto lehetőséget kapott a Benettontól egy tesztre, akik Michael Schumacher mellé kerestek megfelelő csapattársat – végül alulmaradtak a finn JJ Lehtóval szemben. A Minardi Alboretót preferálta, Badoernek így kényszerpályára kellett húzódnia.
A csapat tesztpilótája lett. Az anyagiak miatt nem jutott sokszor az autó közelébe, de amikor igen, meggyőzően teljesített, Alboreto visszavonulása után 1995-ben ismét üléshez jutott. Jobb esetben a mezőny közepére tudott keveredni, a Forti csapatnál viszont már csak a 107 % eléréséért harcolhatott. Ebben a szezonban állította fejtetőre autóját Pedro Diniz az Argentin Nagydíjon – egyedül kellett kimásznia, egy ideig talpra állni sem bírt, miközben a pályabírók tétlenül álldogáltak mellette. „Miért nem lehet segíteni egy ilyen embernek? Lehet, hogy eltört a lába!” – merülhetett fel a jogos kérdés…
A Forti Corse dicstelen története már év közben véget ért, Badoer kettő és fél évig maradt távol a Formula-1-től, ebben az időszakban csatlakozott a Ferrarihoz tesztpilótaként. 1999-ben a Minardival térhetett vissza, a Nürburgringen pedig a negyedik helyen haladt 12 körrel a leintés előtt, amikor az autó sebességváltója megadta magát. Badoer sírva fakadt csalódottságában. A mai napig ő az a versenyző, aki a legtöbb versenyen vett részt egyetlen pont nélkül.
Abban a szezonban, már egy egész évtizeddel a balul elsülő beugrás előtt lehetőséget kaphatott volna a Ferrarinál. Tesztpilótaként okkal várta, hogy Michael Schumacher lábtörése után ő ülhessen a német autójába. A csapat azonban Mika Salót választotta. Ha fiatalon, a kiscsapatoknál töltött évek hatására győzelemre éhesen, a mezőny állandó tagjaként jut neki az esély, talán ez a Retro cikk is egészen máshogy indult volna.
2001-ben még esélyhez juthatott volna a Ferrari-motoros Saubernél – amennyiben a rendkívül rutintalan finn, Kimi Raikkönen nem kapja meg a szuperlicenszet. Ülés híján teljes munkaidős tesztpilóta lett, több ezer kilométert teljesített minden évben a mugellói és fioranói pályákon, ezzel jelentős részt vett ki Michael Schumacher sikereiből. Elmondása szerint egyetlen olasz sem ült többet Ferrariban, mint ő, de ahogy múlt az idő, egyre valószínűbbnek érezhette, hogy többé már nem fog F1-es nagydíjon indulni – egészen a 2009-es év hungaroringi versenyéig, amelyen a Scuderia brazil versenyzője, Felipe Massa sisakját eltalálta egy rugó, a koponyasérülést szenvedő pilóta pedig nagy sebességgel a gumifalba csapódott. Nyilvánvaló volt, hogy Massa lábadozással tölti az év hátralevő részét.
Felmerült Michael Schumacher szenzációs visszatérése, de nyaksérülése miatt vissza kellett lépnie – a következő évben, már a Mercedesnél valósult meg sokak álma. A Ferrari házon belülről választott, és komoly meglepetést okozott, hogy Badoert jelölte ki a 3-as rajtszámú F60 versenyzőjeként. A tesztkorlátozások miatt státusza már nem jelentett olyasfajta kiváltságot, mint a Schumacher-érában, az olasz nem csupán a versenyzéstől maradt távol időtlen idők óta, de még F1-es autót is alig vezetett az elmúlt években. Persze nem volt ezzel másként a másik tesztpilóta, Marc Gené sem – Badoer minardis csapattársára 1999-ből –, mégis, a spanyol mellett sokkal több érv szólt: még fele olyan régen, 2004-ben is indult nagydíjon, nemrég nyerte meg a Le Mans-i 24 órást, és az sem elhanyagolható, hogy a következő versenyt Valenciában tartották.
Az F60-ban azonban Badoer ült, 16 évvel első és 10 évvel legutóbbi versenye után, és rögtön felhívta magára a figyelmet. A pénteki szabadedzésen négyszer is túl gyorsan hajtott a bokszutcában, összesen 5400 font pénzbüntetéssel sújtották. Az időmérőn utolsó rajthelyet szerzett, három másodperccel maradt el a Q1 győztes körétől, az utolsó előttitől másfélre. A futam elején megpördült, végül pedig az utolsó, 17. pozícióban ért célba. A hétvége betetőzéseként még a parc fermében is nekiment egy másik autónak. Teljesítményéért rögtön a kritikák kereszttüzébe került, többen azonban, mint Lewis Hamilton, megvédték. Stefano Domenicali esélyt adott neki a Belga Nagydíjra is.
Ismét az utolsó rajthelyet érdemelte ki, habár ezúttal, a hosszabb pályán csupán 1,8 másodperce maradt el a Q1 legjobbjától. A versenyen most kört nem kapott, de jelentős hátrányt szedett össze a 14., azaz utolsó helyen. Eközben csapattársa, Kimi Raikkönen megnyerte a nagydíjat. A Ferrari Giancarlo Fisichellát igazolta Massa helyére, Badoer nem sokkal később a 13 éven át betöltött tesztversenyzői szerepkört is elhagyta.
A médiát okolta leváltásáért. „Azok, akik írnak, nem értik meg, mekkora kárt okozhatnak. Alapvető szerepük volt ebben a döntésben. De én valóra váltottam az álmom. Egyetlen dolgot bánok: a harmadik versenytől jobb lettem volna.”
Két ferraris futama jól példázza, hogyan nyomhatja rá bélyegét egyetlen meggondolatlan döntés egy-egy hosszú és küzdelmes pályafutásra. A 2009-es események óta rendszeres szereplője a minden idők legrosszabb F1-es versenyzőit felsorakoztató válogatásoknak. Ha jobban megismerkedünk pályájával, láthatjuk, miért olyan igazságtalan Yuji Idével és Taki Inouevel együtt emlegetni.
