A szezonzáró suzukai futam előtt Irvine négy ponttal vezetett Hakkinen előtt, köszönhetően annak, hogy a lábtörése után visszatérő Schumacher átadta neki a győzelmet két héttel korábban Sepangban. Az észak-írnek azonban így is a győzelemre kellett törekednie, hiszen ha mclarenes riválisa mögött a második helyen érne célba, akkor pontegyenlőséggel, több győzelme miatt a finnhez kerülne trófea.
Irvine azonban már a hétvége kezdetén is szenvedett, az edzésen össze is törte autóját, és a kvalifikáción sem tudta tartani a lépést közvetlen ellenfeleivel. Csak az ötödik helyen végzett, több mint egy másodperccel elmaradva a második pozícióba kvalifikáló Hakkinentől, és egyetlen reményének ekkor az tűnt, hogy a másik Ferrarival Schumacher kaparintotta meg a pole-t.
Ám ez a segítség is hamar odalett: a rajtnál Hakkinen jött el jobban, Schumacher előtt fordult el az első kanyarban, onnan pedig már vissza sem nézett. Irvine-t ehhez képest Olivier Panis rajtolta le a Prosttal, majd miután a francia műszaki hiba miatt kiesett, David Coulthard tört borsot a Ferrari bajnokaspiránsának orra alá, amikor elé került az első kerékcserék után. Hamarosan azonban a skót is eltűnt előtte, hiszen egy kicsúszás után kárt okozott autójának első vezetőszárnyában, és bokszkiállását követően körhátrányban tért vissza Hakkinen mögé. Ha már Irvine bosszantásával nem tehette, hát Schumacher feltartásával próbálta segíteni csapattársa dolgát, mígnem a 40. körben váltóhiba miatt végleg ki nem került a képből.
Schumacher nem tudott felzárkózni a finnre, de persze kérdéses, hogy mennyire is vágyott volna egy előzésre, hiszen azzal a harmadik helyen álló Irvine-nak adta volna a bajnoki címet, aki pedig együtt töltött négy évük alatt szinte végig lassabb volna nála. Hakkinen végül zavartalanul, 5 másodperces előnnyel futott be elsőként a célba Schumacher mögött, aki hiába is engedte volna maga elé csapattársát, hiszen ő a pontegyenlőséggel sem lett volna kisegítve. Arról nem is beszélve, hogy ehhez konkrétan meg kellett volna állnia a pályán, hiszen Irvine egy és fél perc hátrányban követte őt, a nyakán Heinz-Harald Frentzennel és Ralf Schumacherrel.
Persze a Ferrari sem lehetett teljesen letört, hiszen négy pont előnnyel bebiztosították a konstruktőri címet, ami 1983 óta az első volt a csapat számára. Az egyéni trófea viszont egymás után másodszor is Hakkinen karjaiban landolt, aki ezzel le is zárta pályafutásának sikerkorszakát, hiszen a következő szezontól kezdve a maranellói istállónál beindították az úthengert.
