Két héttel az első valenciai F1-es futamot követően Spában folytatódott a 2008-as világbajnokság. Felipe Massa spanyolországi győzelmének köszönhetően hat pontra csökkentette hátrányát az éllovas Lewis Hamiltonnal szemben, de Kimi Raikkönen és Robert Kubica is lőtávolban volt 13, illetve 15 egység lemaradással. A bajnoki éllovas Belgiumban meg is szerezte a pole-t fő vetélytársa előtt, a második sorba pedig csapattársaik, Kovalainen és Raikkönen állhattak fel.
A futamot száraz időben, de a délelőtti esőtől kissé kedves pályán kezdték meg a pilóták, ami többeket megtréfált: Kovalainen például több helyet veszített a rajtnál, mielőtt ütközött Heidfelddel. Hamilton megtartotta a vezetést, mögé a csapattársát megelőző Raikkönen zárkózott fel, aki a második körben a vezetést is megszerezte, miután Hamilton megpördült a La Source-kanyarban. A Raikkönen, Hamilton, Massa sorrend hosszú időre stabilizálódott.
Egészen a hajráig semmi nem utalt arra, hogy a 2008-as Belga Nagydíj egy igazi klasszikus lesz, ám az utolsó etapban Hamilton egyre közelebb került Raikkönenhez, így komoly csatára volt kilátás kettejük közt a győzelemért. Három körrel a futam vége előtt megérkezett az eső a pályára, miközben Hamilton utolérte riválisát, és a Buszmegállónál előzéssel próbálkozott. A brit pilóta nem tudta bevenni a kanyart, átvágta az ívet, majd a célegyenesben visszaengedte maga elé Raikkönent.
Ekkor történt a verseny végeredményét döntően befolyásoló, azóta is sokat vitatott mozzanat: Lewis Hamilton Raikkönen visszaengedése után azonnal beletaposott a gázba, és a célegyenes végén újra megelőzte a finnt, aki tüstént visszatámadott, de csak annyit ért el vele, hogy hozzáért a McLaren hátuljához. Az eső egyre jobban szakadt, a két versenyzőnek az is komoly nehézséget jelentett, hogy egyáltalán a pályán tartsák az autót.
Persze nem csak ők küzdöttek a száraz abroncsokkal a vizes pályán: Nico Rosberg a második szektorban megpördült Williamsével, ami mindkét élmenőt megzavarta, sőt Hamilton le is ment a fűre, hogy elkerülje az ütközést. A vezetés így ismét Raikkönené lett, de csak néhány pillanatra, hiszen a kanyar kijáratán ő is megpördült, így Hamilton azonnal visszaállt az élre. Hamilton lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, majd pár kanyarral később el is dőlt kettejük versenye: a Blanchimont-ból a Buszmegálló felé haladva Raikkönen elvesztette uralmát az autója felett, és a falnak csapódott.
Hamilton ezt követően gond nélkül teljesítette a hátralévő két kört, és magabiztosan nyerte a futamot Felipe Massa előtt. A harmadik helyre az a Nick Heidfeld futott be, aki az utolsó körre intermediate gumit rakatott fel magának, majd átgázolt a mezőnyön, Alonsónak pedig a negyedik pozíciót jelentette ugyanez a húzás. A két Toro Rosso a száraz gumikkal bukott nagyot: Bourdais és Vettel a 3-4. helyről az 5. és a 7. pozícióba esett vissza egyetlen kör alatt.
Hamilton azonban nem sokáig örülhetett győzelmének: két órával a verseny után a brit pilótát 25 másodperces büntetéssel sújtották, mert a sikán levágásával előnyt szerzett. A McLaren hiába mutatott be bizonyítékokat, melyek (legalábbis szerintük) ennek ellenkezőjét igazolták, s hiába védekeztek azzal, hogy Charlie Whiting biztosította őket arról, hogy Raikkönen visszaengedése szabályos volt, az ítélet ellen nem lehetett fellebbezni. Hamilton a büntetéssel a harmadik helyre esett vissza Massa és Heidfeld mögé, s előnye nyolc helyett csak kettő pont volt Monzába érkezve, ahol a Toro Rossót kárpótolta az élet a spái utolsó körös visszaesésért. De ez már egy másik történet...
