A 44 éves norvég, a ralizás egyszeres (2003) és ralikrossz kétszeres (2014, 2015) világbajnoka idén saját csapatával, a PSRX-szel együtt kiszállt a WRX mezőnyéből, és más sorozatban sem állt rajthoz. Szerdán bejelentette, felhagy a magas szinten való állandó versenyzéssel, ugyanakkor egy-egy eseményen a jövőben is rajthoz fog állni, köztük egy 2019-es „búcsúturnén”.
Petter Solberg 18 évesen, egy nappal jogosítványa megszerzése után kezdett versenyezni, és előbb a ralikrossz- és a hegyi bajnokságot nyerte meg Norvégiában, majd 1998-ban a raliban szintén hazája legjobbja lett. Vele egyidejűleg két évvel idősebb bátyja, Henning is végigjárta ezeket a lépcsőfokokat.
A világbajnokságon egyre több ralin vett részt a Ford juniorpilótájaként, 2001-ben pedig már a tejes szezonra benevezte a Subaru. A második évben a szezonzárón, Walesben megszerezte első győzelmét és az összetett második helyet, a harmadikban pedig a világbajnoki címet. 2004-ben elkezdődött Sebastien Loeb kilenc éven át tartó dominanciája: az első két szezonban Solberg volt a legközelebbi üldöző és bajnoki második.
A folytatásban szerényebb eredményekkel – számos dobogóval, de 2005 után győzelem nélkül – versenyzett tovább a WRC-ben a Subaru után saját csapatával, Citroent használva, majd 2012-ben a Ford versenyzőjeként lehúzva még egy idényt. Ezt követte a szakágváltás: a rali-vt elhagyva, saját gyökereihez visszatérve ralikrosszal folytatta. Rövidesen jöttek az eredmények, bebizonyítva, hogy megérte másfél évtized után elszakadni a ralizástól és közel 40 évesen új kihívásba kezdeni.
A ralikrossz 2014-ben kapta meg az FIA világbajnoki státuszt, az első szezon pedig „Mr. Hollywood” győzelmével ért véget: első emberként tudott győzni két különböző vb-sorozatban. Saját csapatával, Citroennel 2015-ben megismételte a sikert. A PSRX az elmúlt két évben a Volkswagen gyári csapatává vált – éppen házon belül győzték le a norvéget, Johan Kristoffersson uralta ezt a két szezont –, 2018 végén azonban a márka lehúzta a rolót a ralikrosszban, emiatt a Solberg-csapat is kiszállt, az indoklás szerint időszakosan. Ha a formáció vissza is tér a mezőnybe, a csapattulajdonos, aki az utolsó szezonban egy nagy baleset következményeit is viselte, már nem fog versenyezni.
„Húsz év elég sok, hogy az ember elérjen valamit, aztán úgy érezze, itt az idő abbahagyni” – mondta Solberg a motorsport.com-nak. „Azt viszont el kell mondanom, hogy nem akasztom szögre a bukósisakot, legalábbis nem teljesen. A jövőben akarok még indulni élvezetes, neves eseményeken. Talán részt veszek például a Svéd Ralin, vagy ha megint meghívnak, akkor a Rallyday-n. Ahogy vezetek, örömet csal az emberek arcára, ezt pedig folytatni akarom.”
Solberg „búcsúturnéjába” eddig három verseny van bejegyezve: a Goodwoodi Sebességfesztivál, egy norvég hegyiverseny és a Gymkhana GRiD.
„Örülük, hogy a sor Goodwooddal kezdődik, mert szeretek Nagy-Britanniában versenyezni. Ez a navigátorom, Phil Mills otthona, az embereknek köszönhetően pedig mindig úgy éreztem, mintha a sajátom is lenne. Az első professzionális szerződésem Malcolm Wilsonnal az M-Sportnál Cumbriában írtam alá. Ő adta meg a lehetőséget, amit sosem fogok elfelejteni. Az igazat megvallva mintha tegnap lett volna, hogy Colin McRae rám kiabált, mert túl sokat kérdeztem, amikor a nagy Fordhoz csatlakoztam 1999-ben.”
„Aztán jött a Subaru és Prodrive óriási győzelmekkel, csodás napokkal, és ahogy az M-Sportnál is volt, remek emberekkel. Mintha egy család lettünk volna, sosem felejtem el, amit együtt értünk el. Rengeteg emlékem van a Brit Raliról, itt szereztem meg az első győzelmet és a világbajnoki címet is egy évvel később. És ne felejtsük el, hogy a Lydden Hillen megnyertem a brit ralikrosszversenyt (2017-ben). Szintén különleges volt, a ralikrossz 50. évfordulóján, az utolsó nagy verseny ezen a különleges pályán. Sosem fogom elfelejteni” – szemezgetett gazdag karrierjéből Solberg.
