Mi újság azzal a fránya váltóval?
- Az egri futamon szétment a váltónk pár kilométer után, és azon voltunk, hogy elkészüljön Miskolcra. Jól is haladtunk. Aztán amikor újra a Mitsubishi alá tettük, gondoltuk kipróbáljuk, és teszünk vele pár kilométert. Ez szó szerint ismét csak néhány kilométerre sikerült. Újból szétment a váltó. Ez volt a mi oltári hosszú tréningünk. Irány Szlovákia, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a váltóból és megtudjuk, hogy nagy-e a baj. Viszont öröm az ürömben, hogy a váltóban nem ment tönkre semmi, csak éppen szétrepedt a váltóház. Most jelenleg már újra a kocsi alatt van a váltó, és a tesztelésünk abban fog kimerülni, hogy míg állítjuk a lámpákat, gurulunk valamennyi kilométert vele. Csak nem babrál ki már velünk többet a váltó.
Mennyire vagytok haverok az esti gyorsokkal?
- Én nagyon jól elvagyok sötétben is a versenyautóban, ha tökéletesre vannak állítva a lámpák. Ott sok minden elcsúszhat, ha azokra nem figyel kellően az ember. Valamint ugyanazokon a gyorsokon fogunk menni délután is, ezért az valamelyest megkönnyíti majd a versenyzést. Világosban kipuhatoljuk mik a lehetőségeink, este pedig majd még jobban koncentrálunk a részletekre.
Van kedvenced a gyorsaságik között?
- Nekem minden pálya a kedvencem, mert bárhol versenyezhetek, annak én nagyon örülök. Az összes gyorsot ismerem is, mert mindegyiken autóztam már oda-vissza. Ettől függetlenül szükséges lesz a nagyon pontos itiner írása, mert technikásak és gyorsak a pályák. Mi minden egyes technikai gondoktól mentes versenykilométernek örülünk már.
A verseny végén a CÉL-ban fogunk beszélgetni?
- Én bízom benne. Úgy legyen. Semmi nagyravágyás nincs bennünk, csak gyűljenek már azok a versenykilométerek, és hadd vehessünk már részt végre a célceremónián is. Valamint jó lenne már egy komplett futamot úgy menni, hogy mikor kiszállunk a kocsiból, azt mondhassuk, hogy „na, ez zsír volt”.
