Ferjáncz Attila a magyar ralisport úttörője, ikonja és zászlóvivője is volt egy személyben - kis túlzással ő taposta ki az utat a későbbi generációknak. Pályafutása kezdetéről elmondta, hogy a családi Skodával indult a futamokon, amelyre így nagyon kellett vigyáznia, hiszen annak a versenyautónak másnap dolgozni kellett menni... 1966-ban már bajnok volt, innentől pedig 1990-ig gyakorlatilag folyamatosan szerzett valahol első helyet, összesen 32-szer nyert bajnoki címet - nem véletlenül hívják örökös magyar bajnoknak. Sikereit főleg Renault-kkal érte el, de Audival, Lanciával, Forddal is versenyzett.
1974-ben megszerezte a magyar rali első nemzetközi futamgyőzelmét Bulgáriában, a '70-es, '80-as években Európa porondján is többször bizonyította tudását, volt Európa-bajnoki negyedik és később kétszer harmadik is. 23 Eb-futamot nyert meg, abban a mezőnyben ez hatalmas szám volt - nem mellesleg ő volt az első magyar ralipilóta, aki nemzetközi színtéren is bizonyította képességeit. Ebben az időszakban Magyarországon mindenki őt akarta megverni, ő volt a cél, az etalon, sokan "Király"-ként emlegették, nem alaptalanul. Aztán a '90-es években már egyre inkább elkerülték a sikerek, előbb Ranga László, majd ifj. Tóth János időszaka következett, Ferjáncz pedig az 1997-es szezon végén, bő harminc év versenyzés után visszavonult. Utánozhatatlan karrierje utolsó futamait stílusosan egy Renault-val teljesítette...
Ezt követően sem tétlenkedett, hiszen 1999-ben a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) elnöke lett és 2007-ig ebben a szerepkörben tevékenykedett. Négy évvel ezelőtt azonban egy daganatos betegséggel kezdődött szenvedése, kapott bakteriális fertőzést, agyérgyulladást, volt szívritmuszavara is. Tavaly már úgy tűnt, hogy sikerül rendbe jönnie, azt nyilatkozta, hogy erősebbnek érzi magát és talán lehetnek még komolyabb tervei - sőt, azt is hozzátette, hogy a 70. születésnapját a barátaival szeretné ünnepelni. Ezt már nem érhette meg...
Egy történet róla: volt egy páros, akik a Centrum-Bükk Kupán indultak II. osztályban, de nem volt aszfaltgumijuk, holott javarészt olyanokon zajlott a verseny. Nos, telefon Ferjáncznak (akkor még fülkéből), hogy segítség, nem lesz jó az Y-mintás Stomil. "Rendben, lesz gumi" - hangzott a szűkszavú, igazi "ferjánczos" válasz. Gépátvétel előtt fél órával jött meg Attila, kidobta a csomagtartóból a 4 darab Michelin TB 15-öst, majd távozott. A páros elkergette a közeli gumiszerelő összes fizető ügyfelét, s így, ugyan ordítozások, lökdösődések árán, sikerült "áttolni" a versenyautót a gépátvétel legutolsó percében, beállni a parc fermébe! Sokan, sokat köszönhetnek neki...
A magyar autósport legendás alakját veszítettük el. Fia, Ferjáncz András is raliversenyző, bontogatja szárnyait, viszi tovább a családi örökséget - hiszen a név kötelez...
Nyugodjon békében!
