Kezdjük azzal az interjút, hogy hogyan éreztétek magatokat Cereden, ahol a Szombathely Rally előtt versenyeztetek?
- Nagyon jól éreztük magunkat a Ceredi versenyen. Sikerült tesztelnünk az autót, a motort, futóművet és egy nagyon jót versenyeztünk. Istenmezején volt a szállásunk, Bendegúzékkal együtt, így jó hangulatban telt a hosszúra nyúlt este. 
Másnap baráti hangulatban egy nagyon jót és egészségeset csatáztunk Krehlik Nándiékkal.
Szereted azt a tét nélküli autózást amit a sprint versenyek nyújtanak?
- Igen, nagyon szeretek a sprintes mezőnyben autózni, beszélni, poénkodni a srácokkal. Ritkán találkozunk a “civil” életben, itt legalább jókat dumálunk, és közben meg jókat autózunk, ahol az idő mellett figyelhetünk az autóra, a beállításokra és kipróbálhatunk más abroncsokat is. Egy sprint verseny sokkal másabb hangulatú, mint bármelyik másik…
A következő hétvégén már Szombathelyen indultatok. Hogyan sikerült az autót “belőni” a murvára?
- Igen, sikerült részt venni a Szombathelyi rallyn, messze van, sok fáradtsággal jár, de egy teljesen más verseny, jó murvás pályákkal. Az autó megemelésén, és Farkas Zsolti által a futómű beállításán kívül más “belövést” nem tettünk. Nem sikerült tesztelnünk, s nem mentünk egy métert sem az autóval, ami nagyon is meglátszott a versenynapunk elején.
Mennyire állnak hozzád közel a murvás versenyek?
- Tavaly mentem életemben először murván, és akkor is csak egy gyorsasági szakaszt. Ennek ellenére nagyon tetszik a murván autózás és mindig nagyon várom a lehetőséget, hogy indulhassak murvás versenyen. Sokkal élvezetesebb verseny és teljesen mást kell produkálnunk, mint egy aszfaltos versenyen. Szóval nagyon tetszik és nekem kell közelebb kerülnöm ehez a verseny módozathoz.
Az ISEUM Rallye-n hét gyorsaságit tudtatok teljesíteni, hogy tetszett a verseny?
- Eléggé autó gyilkos pályák voltak és technikásak. Reggel 14-es kerekekkel kezdtünk és azok is elég rossz keverékűek voltak. Első gyorsokon a teszt hiánya miatt is csak tapogattam a féktávokat és kerestem a megfelelő íveket. Ez az eredményeken is meglátszott, mert az eleje úgy elgyepált minket, hogy azt gondoltam, ők valami rövidebb utat találtak. Az első szervízben Szellő meglátogatott minket és rögtön győzködni kezdett, hogy azonnal vegyük le az autóról a kerekeket, mert azzal képtelenség jó időt autózni. Már annyi hátrányt kaptunk a többiektől, hogy nem akartunk versenyezni az elejével, időre autózni, hanem csak a saját és a nézők szórakozására. Szellő Úr ezzel ellenben világossá tette elménket, s elfogadva tudását, tapasztalatait belátva, lecseréltük a kerekeket más profilú gumikkal és 15-ös méretekkel folytattuk. Nem győzte hangoztatni az örök igazságot, hogy egy versenynek a verseny végén van vége! A következő etapon a fentieknek köszönhetően nagyon sokat gyorsultunk, s már már versenyezni tudtunk a gyors tempót diktálókkal. Sajnos nagyon sokan kiestek a kategóriánkból, műszaki hiba és baleset miatt egyaránt. Így a hetedik gyorsasági előtt már a harmadik helyért versenyezhettünk.
Aztán az utolsó gyorson sajnos felborultatok… Hol hibáztál?
- Egy hosszabb egyenesben 5 telin érkeztünk féktávhoz, valószínűleg mikor 4. fokozatba húztam a váltót, túl sok motorféket engedhettem az autónak s a hátsó, nagyobb fékhatás miatt előre tört az autó jobb hátulja. Innentől kezdve Coffyval már mindketten csak utasok voltunk a kockában. Mikor már nagyon közel repkedtek a fák előttünk, s a küszöb megakadt az árok szélén, már csak éjszaka, nappal, éjszaka, nappal gyors váltakozása után denevér pózban tettük fel egymásnak a kérdést, hogy minden rendben van-e a másikkal.
Az autó mennyire lett “fénysérült”?
- Sikerült rendesen körbe törni az autót, de szerencsére azon túl, hogy hajunk szála se görbült, és Coffy szaglása is sértetlen, az autóban sem sérült semmi komolyabb technika, elem. Balázs Öcsi korrekt segítségének köszönhetően már újra épülő félben van az autó, főleg hogy Csipeszék már hétfő, – majdnem reggel – neki estek az autó renoválásának… Minden esetre ez volt az első komolyabb esésem, s úgy gondolom nem hagyott bennünk nyomot, így még jobban nyomhatjuk a jobb oldali pedált!
Székesfehérváron támadtok az ATB-vel?
- Leadtuk a nevezést, érkezünk Fehérváron, remélem ott végig is érünk. De előtte most hétvégén újra sprinten, Domaháza – Zabar. Itt még szeretnénk megzavarni az ATB-t, előcsalogatni a rejtett hibákat, s nekünk sem árt a verseny kilométer… Na és persze, nagyon jó itthon versenyezni!
Köszönöm Takács Bence "Coffynak", hogy bírja a félelmet és a sok kedves szívatást! Öltöztetett minket a kezünk, sminkelt a sisak, és szállított a benzin!
