Az idei évadban harmadszor is győztes csapat, a SKODA Rallye Team Hungaria pilótáját, Herczig Norbertet kérdeztük, ő mit gondol a ”féktávok versenyéről”?
Igen! A szombathelyi futam valóban a féktávok versenye volt. Amiben azonban a verseny előtt bíztunk, szerencsére bejött. Abban reménykedtünk ugyanis, hogy a pályákat megáztatja annyira az eső, hogy nedvesek maradnak. És ez így történt. A verseny előtti időszakban minden nap esett egy kicsit, de ami plusz ráadás volt, és a számunkra a legjobb, hogy az 1. versenynap előtti éjszaka szintén esett, ezért nem tudtak kiszáradni a pályák.
Az 1. napra tervezett pályákon tehát tudtuk, lehet esélyünk.
A teszten beállított SKODA futóműve tökéletesen szuperált, és az abroncsválasztásunk is jó volt, így már csak Igoron és rajtam múlott a megálmodott dobogós helyezés. Azt azonban mind a ketten tudtuk, hogy ezek a mi pályáink lesznek. Mindketten az 1. versenynapra kiírt, szűk pályaszakaszokon érezzük jól magunkat, ezért ezeket „meg kellett húznunk”, itt kellett „kiépítenünk” egy olyan előnyt, amit majd a 2. versenynapon meg kell próbálnunk beosztani, megtartani.
Tudtuk, egyik sem könnyű feladat, de pont ebben volt a feladat szépsége.
Az 1. versenynapunk fantasztikusan sikerült. Bár rögtön az 1. gyorsasági szakaszon „ráijesztettem” magunkra, mert egy derékszögű kanyarhoz túl gyorsan érkeztünk meg és kicsúsztunk az út szélére, de ezt leszámítva, minden a terveik szerint alakult. Az 1. rövid versenynapot tehát vezető pozícióval zártuk, bár tudtuk ez előny is, de hátrány is egyben (mi leszünk, akik a pályát „takarítják”). Fejben azonban a 2. hosszú versenynapra koncentráltunk, hiszen ekkor még 8 szakasz várt a mezőnyre.
A rallye sportban 8 gyorsasági szakaszt teljesíteni nem kis feladat, ezért az örömünk még halvány volt, de tudtuk, ha jól osztjuk be az eddig megszerzett előnyünket, és nem eszeveszetten, de sietünk, lehet esélyünk…
A 2. versenynapon aztán szintén egy derékszögű kanyarral gyűlt meg a bajunk. Az idei év eddigi legnehezebb pillanatait éltünk át, amikor is szintén kockáztattam, túl későn fékeztem, ennek következtében az elágazáson túlcsúsztunk. Szerencsére nem estünk be, de tolatnunk kellett, és amikor a magasra nőtt fűben sikerült visszajönnünk az útra, nem láthattuk, hogy ott egy betonelem feküdt, amin mi „elegánsan”átkeltünk. A SKODA eleje sajnos megsérült, de szerencsére csak rosszul nézett ki, komoly baja nem lett. Így tudtuk teljesíteni az aznapi 2. és 3. szakaszt is, amelyeket egy szerviz követett, ahol a BRR profi csapata egy emberként orvosolta a hibát.
A hátralévő 5 gyorsasági szakaszon minden rendben zajlott, az idővel jól gazdálkodtunk, így a SKODA-t Szombathelyen sikerült bekormányoznunk az 1. helyre.
A következő dobogós eredmény reményében egy hónap múlva találkozunk Székesfehérváron.
