András szavait idézve „Cél a Cél”, amely sosem jöhet létre a szervizcsapat összehangolt munkája, az autó tökéletes felkészítése és az autóban lévő összhang hiányában. Esetükben az összes szükséges hozzávaló a rendelkezésükre állt a hétvége folyamán.
.jpg)
A továbbiakban Andrást kérdeztem a hétvége tapasztalatairól:
Már többször említetted, hogy nem szeretnél szürkületben/sötétben autózni? Akkor az időterv változás számotokra pozitív változás volt?
Igen, mindenképpen. Sokkal jobb volt így, hogy már délelőtt elkezdhettük a versenyzést, mert még időben végeztünk és elkerültük a verseny számomra legsarkalatosabb pontját.
Régi versenypályákon kellett teljesítenetek a 8 gyorsot, nem pedig a klasszikus Miskolci szakaszokon. Milyenek voltak ezek a pályák?
Nagyon gyorsak és technikásak voltak. Sajnos a végére nagyon rossz minőségűek lettek a rengetek kihordás miatt, így szerintem ember a talpán, akinek sikerült célba érni. Szerencsére mi is köztük voltunk.
.jpg)
Milyen eredménnyel végeztetek?
P14 kategória 3. hely, így sikerült dobóra állnunk. Elégedettek vagyunk, ismét értékes pontokat szereztünk. Ebben az eredményben a teljes csapat munkája benne van. Technikai problémánk nem volt, egy szuper autót kaptunk Lacitól, ami már 100 %-osan rám van szabva, a szerviz csapat tökéletesen végezte a munkáját. Niki tökéletesen navigált. Határtalan az örömöm!
Ezek szerint sikerült jó itinert írnotok?
Igen, 70%-ban jól felírtunk mindent, de versenytempóban volt néhány kanyar, ahol másképp adta ki. Pályabejáráson nem lehet száguldozni, így ez benne volt a pakliban. Niki 100%-osan teljesített, nem hibázott, elhittem minden szavát. A második körre felrakattam kevésbé használt gumikat, amelyekkel sokkal biztonságosabbnak éreztem a tempós kanyarokat és annak ellenére, hogy mindenképpen célba akartunk érni az autóval, úgy gondolom jókat tudtunk menni. Pont annyira küzdöttünk, hogy meg tudtuk előzni Kocsomba Karcsiékat, akik jó pár másodperccel előttünk voltak. Nem vállaltunk túlzott kockázatot, mégis tempósak voltunk.
.jpg)
Összességében mit mondanál erről a Miskolci versenyről?
Kőkemény, életünk egyik legnehezebb, de egyben legjobb versenye is. Nagyon fárasztó volt az kétségtelen, messze voltak a pályák, sokat kellett kocsizni. Hosszú volt ez a verseny, mint időben, mint kilométerben. Sajnos két etapot is sikerült teljesíteni a bukások miatt. Kisebb kalandjaink is voltak, egy-két megúszás a murvás kanyarokban, de hál istennek sikerült korrigálni, valamint elkerültünk egy defektet a „bal2 híd után nyomot keres” kanyar nagyon ki volt járva, így a híd betonvégét elkaptuk, ami óriásit dobott az autón, de nem kaptunk defektet, Fortuna velünk volt, behozott a célba, mert ez az utolsó előtti gyorson történt. Úgy álltak a csillagok, hogy összejött a kellemetlenségek ellenére a jó eredmény.
Mennyire vetett vissza a két etap?
Sokat elvett a lendületből, szerintem fontos, hogy egy verseny ritmusos legyen. Hiszen a várakozás, a visszaeresztés sokkal fárasztóbb volt, mintha folyamatosan mentünk volna, sőt pszichésen sem tesz jót. Úgyhogy ennek a két kivett gyorsnak nagyon nem örültünk.
