„Nagyon jól éreztük magunkat addig az utolsó gyorsaságiig, míg el nem tört a főtengely. Szomorkodtunk azon, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, mikor kaptuk a hírt, hogy barátaink és egyben versenyzőtársaink fának csapódtak az utolsó gyorson, és sajnos a navigátor életét vesztette. Ekkor már a mi problémánk eltörpült, és nem foglalkoztunk a kiesésünkkel. Mindvégig jól éreztük magunkat, de őszintén megmondom, hogy nagyon-nagyon átértékelődött bennünk ez az egész versenyzés. A következő futamtól kimondottan a saját örömünkre autózunk. Nem fogjuk hajszolni a másodperceket, csak jól érezzük magunkat. Nem ér annyit az egész már, hogy kockáztassunk.” – mesélte Gabó nem túl jókedvűen.
„Az utolsó gyorson estünk ki, mint ahogy Gabó is elmondta, de a pályákat szerettük, és élveztük a versenyt, ameddig lehetett. Nekünk ezek a szakaszok fekszenek. A gyorsok eléggé viseltesek voltak, de mi ilyenkor improvizálunk. A hétvégén történt tragédia minket is megrendített, és azóta is csak pislogunk. Felfoghatatlan ez az egész. Mi magunk is sokat gondolkoztunk a verseny óta, és úgy döntöttünk, hogy nem kell nekünk életre-halálra autózni, csakis a mi szórakoztatásunkra. Historicban fogunk menni nagyon úgy néz ki, mert nem akarunk leesni az útról.” – mondta Barna határozottan.
Hodosi Gábor és Holló Barnabás, valamint csapata ezúton szeretné Őszinte Részvétét kifejezni Szabó Attila navigátor családja, és hozzátartozói felé. Nyugodj Békében Attila!!!
