Ollé Sándor- Tóth Zsolt: „Az autó beállításai nagyon jól sikerültek, sőt az angol mérnökök segítségével kiküszöböltünk egy hibát, ami mindig is nehézséget jelentett. A Ford nagyon rosszul rajtolt, valami nem volt rendben, mert érzésre az első métereken gyengének tűnt. A Fiestánál létezik egy úgynevezett karosszéria map, ami még EVO1-es és nem EVO2-es volt, ezért nem működött 100%-osan. A pécsi versenyre így tökéletes autóval érkeztünk, ami végre kifogástalanul működött, mert most már van egy rajtolást elősegítő programunk, amelyet nagyon jól tudunk használni. Ennek tükrében kezdtük meg a mecseki megmérettetést, vagyis nagyon bizakodóak voltunk, az elsőhárom hely valamelyikén szerettünk volna végezni, ez az első nap sikerült is. Pénteken sokáig dilemmáztunk azon, hogy milyen abroncsokkal menjünk ki, hiszen egész héten esett az eső. Nálunk a biztonság volt az első, éppen ezért félig kivágott intermedia gumikat raktam fel - ez utólag nagyon jó döntésnek bizonyult-. Relatíve szerencsénk volt, mert leszakadt az eső, nem kellett attól tartanunk, hogy esetleg túlmelegednek a gumik, ennek köszönhetően Árpádtetőn egy kimagasló eredményt értünk el. Az első napi, három szakasz után mi vezettük az abszolút mezőnyt. Nagyon örültünk neki, bár tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a másnap, főként a „takarító” szerepben, ami számunkra új volt. Az első naphoz hasonlóan gumiháború indult el, mi megpróbáltuk megtalálni az egyensúlyt egy olyan gumival, ami minden körülmények között jó lehet, és megtarthatjuk legalább a második pozíciót. Herczig Norbiékat nem tudtuk tartani, ehhez még kell egykét verseny. Sajnos ezek után jött az ominózus hetedik gyorsasági, amin egy amatőr hibát követtem el, igazán még most sem értem hogyan… Hetvehelyen az egyik kanyarban belóg egy beton pillér, ezért nagyobb tempónál sem szabad szűken venni, sajnos mégis megtettem, kiszakított egy darabot a felniből, defektet is kaptunk a gyorsasági felénél. Próbáltunk sietni, de minden egyes bal kanyarban ki akartam csúszni, majd egy perces hátránnyal visszaestünk az ötödik helyre. Megpróbáltunk felzárkózni, hoztuk is a jó időket, azonban a Superstagen ismét hibáztam, lecsúsztunk az árokba, így az ötödik helyen zártunk.
Felemelő érzés, hogy tényleg az élmezőnyhöz tartozunk és már nemcsak murván, hanem aszfalton is komolyan kell velünk számolni!”
