Valószínűleg egy pillanatig sem volt kérdés, hogy mi lesz a hivatása az 1981. július 30-án született Nicky Haydennek, hiszen a szülei, Earl és Rose egyaránt dirt track versenyzők voltak, az otthoni pályájukon pedig már 3 évesen motorra pattant. Nem sokkal később már idősebb testvérei, Tommy és Roger Lee ellen versenyzett, tehetsége pedig hamar kiütközött. Folyamatosan lépdelt előre a ranglétrán, 16 évesen profi motorversenyzővé vált, amikor egy szatellit motorról indult az AMA 750-es és Supersport 600-as kategóriájában.
Az igazi nagy áttörés 2002-ben jött el, amikor a valaha volt legfiatalabb AMA Superbike-bajnok lett, ez pedig megnyitotta az utat számára a nemzetközi porond felé. Még abban az évben rajthoz állt szabadkártyásként a Superbike-vb Laguna Seca-i fordulóján, ahol rögtön egy negyedik hellyel vétette észre magát. 2003-ban pedig már a MotoGP-ben is bemutatkozhatott, méghozzá teljes szezonos indulóként, ráadásul az egyik legjobb csapat, a Repsol Honda színeiben, a már akkor is legnagyobb sztárnak számító Valentino Rossi oldalán.
Első évében ötödik lett a bajnokságban, 2004-ben a nyolcadik, egy évvel később azonban megszerezte első világbajnoki futamgyőzelmét – hol máshol, mint Laguna Secában. 2006-ban pedig végül eljött az ő ideje: bár csupán két futamot nyert – az egyiket a motorsport szentélyében, Assenben, a másikat pedig „természetesen” ismét Laguna Secában –, kiegyensúlyozottsága és az immár yamahás Rossi hibái azt eredményezték, hogy egy elképesztően izgalmas idény végén, a drámai valenciai finálén megszerezte a világbajnoki címet. Ki felejtené el a pillanatot, ahogy a Kentucky-i Kölyök a levezető körön sírva ünnepli a sikert, amelyet a sportág egyik valaha volt legnagyobb alakját legyőzve ért el?
Az amerikai karrierje innentől kezdve azonban leszállóágra került: címvédőként közelébe sem ért korábbi eredményeinek, 2008 végén pedig elhagyta a Hondát a Ducati kedvéért, ahol csupán néhány dobogós helyre futotta. Utolsó két királykategóriás szezonjában ő sem tudott csodát tenni a CRT-gépekkel, így 2015 végén távozott a MotoGP-ből, hogy immár állandó versenyzőként térjen vissza a Superbike-ba. Tavaly Sepangban diadalmaskodni tudott, így feliratkozott azon kevés motoros közé, akik a gyorsaságimotoros-vb legnagyobb géposztályában és a Superbike-vb-n is győzni tudtak.
Ám ezek csak a száraz számadatok és eredmények: sokkal többet mond Hayden személyiségéről, hogy tényleg nem lehetett találni olyan volt vagy jelenlegi csapattársat, ellenfelet, versenyzőtársat, aki ne kedvelte volna az amerikait. Mindennél többet elárul az a tény, hogy ő volt talán Rossi egyetlen olyan riválisa a Doktor pályafutása során, akivel közel baráti viszonyt ápoltak – elég csak a 2015-ös valenciai levezető körön látott jelenetet felidézni.
Hayden nem csak világbajnok és a MotoGP Legendája volt, hanem egy kemény harcos, egy csupaszív és mindig mosolygós sportember is, akinek azonban azt a sorsot szánta az élet, hogy egy közúti baleset jelentse az útja végét. Már az első hírek után is csak a csodában bízhattunk, olvasva a súlyos agyi és mellkasi sérülésekről szóló közleményeket – a csoda pedig sajnos elmaradt: hétfő késő délután óta a „Kentucky Kid” már az égi versenypályákon száguld. Nyugodj békében, Bajnok!
