A tervezett négyből három edzésnapot tudtak megtartani az Indy 500 kvalifikációját megelőzően, ma, május 20. szombaton pedig már a rajtsorrend a tét. A 34 tagú mezőnyt három csoportra osztják majd a mai kvalifikáció alapján: a legjobb 12 küzdhet meg vasárnap a rajtelsőségért, míg az utolsó négy helyezett közül kerül ki majd az az egy, aki nem kerülhet fel a 33 induló közé jövő vasárnap, azaz május 28-án.
Az Indy 500-on ugyanis hagyományosan 33 autó indulhat, és ha ennél több nevezés érkezik a versenyre, a „bump” sorsára jutnak a leglassabb pilóták. 2021-ben az itt korábban dobogóra is álló Charlie Kimball, valamint az újonc R. C. Enerson, 2019-ben általános meglepetésre Fernando Alonso, valamint a két Carlin, Pato O’Ward és Max Chilton, 2018-ban Pippa Mann és James Hinchcliffe, míg 2015-ben a korábbi győztes veterán Buddy Lazier járt pórul. És valakire idén is ez a sors vár, hiszen a mezőny 27 állandó autójához, valamint a csak oválokon induló Ed Carpenterhez további hat egység csatlakozott a legendás verseny 107. felvonására.
Két alakulat futtat négy autót a teljes évadban, a Chip Ganassi Racing és a négyből kettőt parterekkel üzemeltető Andretti Autosport. Előbbi felállását kizárólag bajnok, illetve Indy 500-győztes versenyzők alkotják: a hatszoros bajnok, négyszeres Daytona-győztes és öt Indy 500 pole-ja mellett egy győzelmet szerző élő legenda, Scott Dixon, az 500 mérföldest tavaly megnyerő Marcus Ericsson, a 2021-ben másodévesként bajnoki címet szerző Alex Palou, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatott, Marcus Armstrong autójába oválokon beülő kétszeres győztes Takuma Sato.
Az Indy 500-ra az Andretti hozta a legtöbb autót, de a felállás nem mérhető a Ganassiéhoz. A két nagy név a tavaly az AlphaTauri által az F1-be hozni kívánt, mindössze húszévesen bajnoki dobogót szerző Colton Herta – aki nem mellesleg az IndyCar történetének legfiatalabb futamgyőztese –, valamint a három pole-ja és öt második helye mellett még mindig első győzelmére áhítozó Romain Grosjean.
A juniorszériákat letaroló, a Road to Indy program három szintjén három év alatt három bajnoki címet szerző, 50 versenyből 31-et megnyerő és 38 alkalommal dobogóra álló Kyle Kirkwood számára most jött el az igazi áttörés az IndyCarban, hiszen a múlt hónapban Long Beach-en megszerezte első győzelmét a pole-ból indulva, miközben korábban mindössze egyetlen top10-es eredménye volt, míg a kanadai Devlin DeFrancesco egyértelműen a mezőny hátsó felébe tartozik – eddigi legjobb versenyeredménye egy 12. pozíció a tavalyi gatewayi oválfutamról.
Hozzájuk ötödikként a veterán Marco Andretti csatlakozik, aki 2020-ig állandó versenyző volt, azóta viszont csak az Indy 500-akon indul – bár a család más tagjainak sikereit nem tudta megközelíteni, a karrierje első felében szerzett négy dobogója, valamint 2020-as pole-ja arról tanúskodik, hogy a legendás helyszínen erőn felüli teljesítményre képes.
Az Arrow McLarennek szintén lesz egy nagynevű beugrója a korábbi bajnok és győztes Tony Kanaan személyében, aki 48 esztendősen utolsó Indy 500-ára készül, de az állandó versenyzők névsora sem cseng rosszul. Az #5-ös autóban a legmagasabban jegyzett ifjú tehetségek egyike, a tavalyi második helyezett Pato O’Ward ül, a #6-osban a 2019-es év újonca, Felix Rosenqvist látható majd, míg a #7-es a 100. Indy 500 győzteséé, a kétszeres bajnoki dobogós Alex Rossié.
A teljes bajnokságot tekintve a Penske hármasa hasonlóan erősnek tűnik, mint a Ganassié, de Indianapolist illetően a CGR felállása érződik ütőképesebbnek. Persze a két bajnoki címe után zsinórban három ezüstérmet szerző Josef Newgarden, a szintén kétszeres bajnok, Indy 500-győztes és a bajnokság történetében a legtöbb pole-t szerző Will Power, valamint az Ausztráliából ideérkezve a helyét villámgyorsan megtaláló, tavaly több ováldobogót is szerző Scott McLaughlin ettől függetlenül nagy reményekkel várhatja a jövő vasárnapi futamot.
Az RLL, azaz a Rahal Letterman Lanigan Racing elsősorban a 16. Indy 500-ára készülő kétszeres dobogós Graham Rahal rutinjában bízhat, bár Christian Lundgaard is jó formában van, hiszen a legutóbbi versenyen, az indinapolisi road course-on ő indulhatott a pole-ból – Jack Harvey-tól és a beugró, az Indy 500-on tíz éve nem szereplő Katherine Legge-től viszont túl sokat nem lehet várni. Annál többet az Ed Carpenter Racing triójától: a névadó oválspecialistának három pole-ja és egy második helye van a legendás versenyről, Conor Daly az elmúlt két évben remek teljesítményt nyújtott Indianapolisban, Rinus VeeKay pedig eddigi három itteni hétvégéjén sosem rajtolt a negyedik helynél hátrébbról.
Az A. J. Foyt Racing az évezredben mindössze két futamot nyert az IndyCarban, és szerfölött meglepő lenne, ha most sikerülne ehhez egy újabbat hozzátenni: a 24 esztendős Benjamin Pedersen két közepesen sikerült Indy Lights-évad után debütálhatott idén, s csapattársa, Santino Ferrucci sem állhatott még dobogóra az IndyCarban – igaz, Indianapolisban rendre igen jól teljesít. A Dale Coyne Racing két 21 éves amerikaival, az egyaránt impresszív juniorkarriert összerakó David Malukasszal és Sting Ray Robb-bal igyekszik minél jobb eredményt elérni – s előbbinek tavalyi gatewayi 2., valamint idei texasi 4. helye mindenképp bizakodásra ad alapot.
A Juncos Hollinger Racing számára jól kezdődött a szezon, hiszen Callum Ilott St. Petersburgben a csapat történetének addigi legjobbját érte el egy ötödik hellyel, a túraautózás világából érkezett 33 esztendős argentin Canapinóról viszont egyelőre nehéz eldönteni, mit is lehet várni tőle – igaz, a texasi oválon ő zárt a legjobb helyen a három újonc közül. A teljes szezont futó csapatok sorát a két rutinos nagy öreget versenyeztető, de idén öt futamon csak egyetlen top10-es helyezést szerző Meyer Shank Racinggel zárjuk: a 48. születésnapját nemrég ünneplő négyszeres bajnoki ezüstérmes és háromszoros Daytona-győztes Helio Castroneves négy pole-t és négy győzelmet szerzett eddig Indianapolisban, tavalyelőtt beugróként nyerte meg a versenyt a Meyer Shankkel, míg az endurance-ban szintén igen erős Simon Pagenaud 2016-ban az IndyCar bajnoka lett, az 500 mérföldest pedig 2019-ben a pole-ból indulva nyerte meg.
A teljes évadot 2012 óta nem teljesítő Dreyer & Reinbold, ahogy általában, most is két autóval érkezett Indianapolisba, melyek egyikét a több mint egy évtizeden át az Andretti kötelékébe tartozó, velük bajnokságot és Indy 500-at nyerő Ryan Hunter-Reay, a másikat pedig a néhai Justin Wilson öccse, az ötödik Indy 500-ára készülő Stefan vezeti majd. Az Abel Motorsports versenyzője, a korábban öt IndyCar-futamon induló R. C. Enerson viszont újoncnak számít majd, ha sikerül magát kvalifikálnia a futamra, hiszen eddigi egyetlen próbálkozása alkalmával ez nem jött össze neki.
Ha az időjárás nem szól közbe, a szombati időmérőt magyar idő szerint 17 óra és éjfél között rendezik, majd vasárnap 20 óra és éjfél között kerül sor az első tizenkét és az utolsó három rajthely kiosztására. A verseny jövő vasárnap, május 28-án 18:45-kor rajtol.
