Minden tekintetben jobb volt Oscar Piastrinál, különösen tempó terén – vélekedett a hungaroringi futamot megnyerő Lando Norris, aki éppen ezért a csapattársa mögött töltött körökben is hitt a győzelemben.
Norris a pole-ból vághatott neki a 41. Formula-1-es Magyar Nagydíjnak, ám a második kanyarban Piastri megelőzte őt. Ezt követően az első két etapban az ausztrál mögött haladt, s akkor vette át a vezetést, amikor a második bokszkiállások során átugrotta a csapattársát, miután az koccant Carlos Sainzcal.

Utána viszont nem kegyelmezett Norris, elképesztő tempóban szakadt el Piastritól és a többiektől, így fölényesen győzött – miközben kollégája végül műszaki hiba miatt célba sem ért. A világbajnokként először nyerő brit a sajtótájékoztatón elsősorban a tempót méltatta:
„Hogy mi tesz a legelégedettebbé? Pusztán a tény, hogy ennyire gyorsak voltunk” – nyilatkozta Norris a Formula.hu jelenlétében. „Az autót így is borzalmas volt vezetni időnként, de gyors volt, és inkább legyen borzalmas, de gyors az autóm. Úgyhogy egyszerűen csak a tempó, ami megvolt az egész versenyen, még Oscar mögött is az elején.”
„Nyilván nem ez volt a legszebb 2-es kanyar tőlem, de utána láttam, milyen a tempóm, és minden tekintetben jobb voltam, beleértve a gumikopást és a tempót is. Meggyőződésem volt, hogy így is megnyerhetem a futamot ezek után, akár azzal, hogy kiállok vagy őt késztetem kerékcserére, én pedig elnyújtom az etapomat, és a friss gumikon elkapom.”
„Szóval meggyőződésem volt, hogy meg tudom nyerni a futamot, és meg is csináltam. Nyilván balszerencsésen jött ki számára a lépés, és sajnálatos, mert szerintem 1-2-ben is végezhettünk volna” – tette hozzá a címvédő.

Norris egy ponton azt próbálta elérni a McLarennél, hogy ő állhasson ki hamarabb a második kerékcseréjére, ám a csapat ezt nem engedte a legtöbb istállón belül alkalmazott stratégia miatt, amely az előrébb állót priorizálja. A pilótának nem volt ezzel baja, bár szerinte a wokingiak is azzal jártak volna jobban, ha ő megy elöl:
„Én csak meg akarom nyerni a versenyt. Vannak bizonyos szabályaink csapatként, és nem hátráltatjuk egymás versenyét azzal, hogy túl agresszívek vagyunk. De győzni akarok, és határozottan jobb tempóm volt, mint neki. Sokkal jobb esélyünk volt megnyerni a futamot, mondjuk így.”
„Szóval be voltam ragadva Oscar mögé, Max három-négy másodperccel mögöttünk jött, ekkor még fenyegetést jelentett. Úgyhogy ki akartam állni és elévágni, mert annyira jó volt a tempóm, el tudtam volna lógni egy teljes kiállásnyira, és akár még egyszer kereket cserélni. Csapatként is így lett volna jobban garantált a győzelem.”
„Azt hiszem, épp a határán voltunk annak, hogy túl korán cseréljünk és ártsunk mindkettőnk versenyének. Úgyhogy szerintem a csapatnak is ez állt az érdekében, de joguk van visszautasítani ezt. De természetesen mindent megpróbálok megtenni azért, hogy megnyerjem a futamot.”