Nem számítottak rá a Ferrarinál, hogy akár csak az első sorért harcban lesznek – árulta el Lewis Hamilton azok után, hogy 11 ezredmásodperccel megszerezte pénteken a sprintpole-t az F1-es Brit Nagydíjon.
A közönségnek persze tetszett az eredmény, Hamilton pedig velük indította az értékelését: „Wow! Oké, ez tetszik. Imádom ezt a helyet, ezt a közönséget! Nem tudom leírni, mekkora álom ez még a mai napig, ahogy felkészülsz erre a versenyre, átgondolsz minden kanyart, és azt, hogy mennyire el tudod kapni a lendületet, ha eltalálod a beállításokat, és a megfelelő csapat áll mögötted.”
„Az autó igazán remeknek érződött ma, köszönet mindenkinek a gyárban. Ahogy mondtam, folyamatosan nyomjuk tovább, apró újításokat hoztunk ide is, minden egyes hétvégén előállunk valamivel, úgyhogy mindenki maximumon nyomja.”
„Úgyhogy rendkívül hálás vagyok ezért a pole-ért: az egész edzésen végig gyors voltam, de így is a végén nagyjából egy század döntött… Úgyhogy nagyon szoros ezekkel a srácokkal, de a csapat nagyon megérdemli. Nagy köszönet mindenkinek!”
Amikor felvetették a hétszeres világbajnok, hogy a hazai közönség buzdítása tizedmásodperceket érhet, Hamilton úgy reflektált, hogy „legalább!”, majd hozzátette: „Nézd, előzzük a Mercedeseket. Ők és a Red Bull elképesztő motorerővel rendelkeznek, és egész évben remekül teljesítenek. De a csapatom nem hagy alább, csak nyomja tovább, és erre vagyok igazán büszke. Nem számítottunk rá Silverstone-ba érkezve, hogy az első sorért fogunk harcolni, tényleg nem. Szóval ez egy nagy meglepetés.”
Egy körön tehát ütőképes volt a brit pilóta és a Ferrari, de vajon mire számítanak a szabadedzésen látottak alapján versenytávon? „Azt hiszem, a tempónk rendben van. Nem sok időnk volt a szabadedzésen, futottunk egy rövid etapot, de az autó jónak érződött ott.”
„Jó versenyt kellene futnunk holnap. De eleve az első sorból rajtolunk – nem is emlékszem, mikor volt ilyen velem utoljára itt! Nem könnyű, amikor ezek a srácok követnek, akik közel tudnak maradni az extra motorerő révén, de igyekszem a legjobbamat nyújtva magam mögött tartani őket.”
