Noha újfent vereséget szenvedett a McLaren a Red Bulltól, Andrea Stella szerint valójában azt erősítette meg számukra az F1-es USA Nagydíj, hogy a tempójuk elegendő lett volna a győzelemhez, ha Lando Norris nem kényszerül csatára Charles Leclerc-rel.
A Ferrari versenyzője a lágy gumikon startolva elkapta Norrist a rajt után, a brit pedig véglegesen csak a futam hajrájában tudta maga mögé utasítani a monacói pilótát. Amikor azonban a második helyen haladt, a tempója nagyjából megegyezett a győztes Max Verstappenével – éppen ezért a wokingiak főnöke a holland újabb közeledése ellenére is inkább bizakodó a futam után:
„Először is, szerintem a tendenciát tekintve ez egy viszonylag biztató verseny volt, mert úgy gondolom, ha nem kellett volna Charles ellen harcolnunk, ami önmagában egy szórakoztató küzdelem volt, akkor Landónak megvolt a tempója ahhoz, hogy megnyerje a futamot” – idézi Stellát a The Race.
„Nyilván pozíciót kellett volna nyernie a pályán, ami sosem egyszerű Max ellen, és az egy kiállással nem feltétlenül lett volna sok lehetőségünk stratégiai szempontból. A teljesítmény tekintetében viszont szerintem megnyugtathatott minket, hogy a tempónk elégséges volt a győzelemért való csatához.”
„Úgy vélem, azzal, hogy nem tudtuk teljesíteni a sprintet, kicsit hátrányba kerültünk beállítási szempontból” – emelt ki még egy szempontot a csapatvezető. „És visszatekintve már most látjuk, hogy több teljesítményt is kinyerhettünk volna az autóból.”
Norris Verstappen klasszikusát idézte
Természetesen Verstappent és Norrist is megkérdezték a dobogósok sajtótájékoztatóján, hogy milyen képe lett volna az austini futamnak, ha a mclarenes nem veszít pozíciót a start után Leclerc-rel szemben:
„Úgy gondolom, akkor nagyon szoros verseny lett volna” – vélekedett Verstappen. „Azt hiszem, valahányszor tiszta levegőben autózhatott Lando, eléggé egyforma tempót diktáltunk – talán időnként kicsit gyorsabb is volt. Szóval igen, nem lett volna akkora a különbség, mint így a végén.”
Norris eközben épp Verstappen egy korábbi klasszikus megjegyzését idézte fel, amikor a feltételes mód előkerült: „Ki tudja? Hogy is mondtad egyszer? ’Ha anyámnak golyói lettek, ő lehetne az apám’? Igen!” – fordult nevetve Verstappen felé a brit.
„Ki tudja. De a lágyakon rajtolt, a rajtrács jó oldaláról… Előnyben volt az 1-es kanyarban a külső íven. A sprinten történtek után nyilván kicsit óvatos is voltam, nem akartam túl szélesen fordulni, nem akartam újra a kavicságyban kikötni. Úgyhogy ezért belül kellett maradnom a biztonságosabb útvonalon. De Charles jó munkát végzett és megelőzött.”
„Ki tudja, mi lett volna utána? Eléggé nehéz volt egyáltalán közel kerülnöm Charles-hoz, a tempójuk egyáltalán nem volt rossz. Tíz körrel a vége előtt még nagyjából hat másodpercre volt Maxtól. Úgyhogy szerintem jó futam volt, közel volt egymáshoz a tempónk, ezért is volt annyira nehéz, mert gyorsabbak voltunk, ez egyértelmű, de nem sokkal.”
„Ezért alakultak ki a körökön át tartó csaták, igyekeztek nyomás alá helyezni és itt-ott hibára késztetni. Nem sokat követett el, ez biztos. De szerintem főleg az utolsó etapban sikerült jó tartományba hoznom a gumikat, visszavettem néhány másodpercet, majd újra támadásra lendültem, és sikerült némileg váratlanul elkapnom pár körrel a vége előtt.”
„Szóval jó ez a végeredmény. Volt, amikor nem számítottam rá, hogy másodikként fogok végezni, azt gondoltam, kicsit túlságosan is gyors számunkra. De tökéletes volt az, hogy visszaértünk a második helyre.”
Norris hozzátette: nem sajnálja, hogy nem a lágy gumikon startoltak, mint Leclerc, nem érzi rossznak a stratégiájukat, inkább azt bánja, hogy az előző napi időmérőn nem tudta összerakni a lila szektoridőket.
