Steward
Bognár Viktor
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. június 26. szerda
Bulvár

Leclerc: Hazudtam édesapámnak a halálos ágyán

Charles Leclerc még 2017-ben vesztette el édesapját, akinek minden vágya volt, hogy fia Formula-1-es világbajnok legyen. A versenyző így kénytelen volt hazudni neki a halálos ágyán.

Charles Leclerc épp a 2017-es Formula-2-es bajnoki cím felé száguldott a Ferrari akadémiájának legnagyobb reménységeként, amikor szóba hozták a Sauber istállójával. Édesapja, Herve ekkor viszont már sajnos haldoklott, így Leclerc kénytelen volt hazudni neki a halálos ágyán, miszerint már van is egy ülése a Formula-1-ben a következő évre.

„Ez egy kicsivel az előtt volt, hogy valóban aláírtam volna. De végül is nem hazudtam, hiszen most itt állok, és mint a Ferrari versenyzője mondhatom ezt, ami hihetetlennek hangzik, még mindig. Édesapám mindig azt akarta, hogy az F1-ben szerepeljek és világbajnok legyek. Még nem sikerült ezt elérnem, de küzdeni fogok, hogy beteljesítsem az álmát” – olvashatók Leclerc szavai a BBC-n.

Leclerc már korábban is elmondta, hogy első ferraris idényében nincsenek elvárásai önmagával szemben, de sokak szerint Vettel idén nem engedheti meg magának, hogy olyan szétszórt legyen, mint tavaly, mert az ifjú monacói ki fogja használni a hibáit.

A 21 éves pilóta édesapja halála után a bakui F2-es futam következett, ahol nagyon nehéz volt rajthoz állnia: „Nagyon nehéz volt, mivel a verseny előtti szerdán vesztettem el őt, így még rendkívül friss volt az emlék. Az egyetlen dolog, ami a fejemben motoszkált az volt, hogy az volt a mindene, hogy engem láthat versenyezni, így nem szerette volna, szétesek a futam előtt.”

„Az egyetlen dolog, amit szeretett volna tőlem, az lett volna, hogy nyerjem meg a versenyt, szóval rendkívül elégedett vagyok, hogy ily’ módon állíthattam számára emléket” – mondta a bakui versenyt végül megnyerő fiatal monacói versenyző, aki számára nem volt ismeretlen ez idáig sem a halál, hiszen jó barátja, Jules Bianchi is távozott már az élők sorából: „Minden alkalommal, mikor megnyerek egy versenyt, rájuk gondolok, és biztos vagyok benne, hogy odafentről néznek le rám és mosolyognak.”

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?