Soha nem voltak még annyira kifinomultak a Formula-1-es autók, mint idén. A gépeken hihetetlen sok légterelő szárnyat, elemet és bordát helyeztek el azért, hogy mozdulatlan levegőben minél hatékonyabban elvezessék a karosszéria körüli légáramlatokat. Nem is véletlen, hogy sorra dőlnek a pályarekordok, ám az aszfaltszaggató tempónak ára van: a mai technikát szörnyen viselik a forgalom által felkavart levegőt. Erről számolt be Carlos Sainz, aki számszerűsítette is a problémát.
„Olyan szélesek az autók, olyan sok leszorítóerőt termelnek, időmérőn néha azt vettem észre, hogy hét másodperces lemaradásban kell lennem az előttem lévőhöz képest. Látszanak is a nagy kihagyott helyek” – idézte őt a racefans.net.
A hét másodperces, 200 km/h-s tempóval számolva közel 400 méteres rés elsőre talán túlságosan soknak tűnhet, ám ne feledjük el, az F1 világában minden grammot, minden ezredmásodpercet kimérnek. Ekkora távolságról még senkinek nem zavartak bele az időmérős körébe, ám ez lehet az a pont, ahol egy kifinomult érzékekkel rendelkező pilóta már érzi az előtte haladó autó által keltett légörvények hatását.
Az F1 sportszakmai igazgatója, Ross Brawn korábban számszerűsítette a szélárnyék negatív következményét: számításai szerint egy kavargó levegőben autózó mai F1-es gép leszorítóerejének körülbelül 80%-át veszíti el. Ez borzasztóan magas érték, amit néhány jövőre tervezett aerodinamikai változtatással orvosolnának. A sorozat jövőre szélesebb és kevesebb légterelő elemmel ellátott első szárnyakat irányozott elő a csapatok számára, amelyek minden bizonnyal enyhítenek a fenti problémán. Az augusztusi évközi teszten a Force India is kipróbálta az új megoldást.
„Úgy hallottam, hogy ezekkel egész jól lehet követni, de amíg nem próbáljuk ki élesben, addig nehéz erről megbizonyosodni. Jó dolgokat hallottam róluk, de pontosan nem tudom, mennyit segítenek. Remélem sokat, idén a versengés kissé laposabb lett” – tette hozzá Sainz.
