A Formula-1 a bajnokság első hatvan évében nagyon jól megvolt szovjet, illetve később orosz versenyző nélkül a mezőnyben. Aztán 2010-ben jött Vitalij Petrov, és bemutatkozó évében szerzett 27 pontot a Renault színeiben. 2011 még jobban sikerült a viborgi rakétának, Petrov ugyanis szerzett egy dobogót rögtön a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, ezzel pedig megalapozott annak, hogy a top 10-ben (pont a tizedik helyen) zárjon év végén. 2012 már nem sikerült ennyire jól, igaz, akkori csapata sem volt ennyire erős, a Caterham színeiben egyszer sem tudott pontot szerezni. Nem is volt innentől maradása, Petrov azóta az endurance világában jeleskedik.
Nem kellett sokat várni az utódra a honfitársak közül, 2014-ben megérkezett a magának hamar kétes hírnevet szerző Danyiil Kvjat. A Red Bull utánpótlás-programjából először a Toro Rossóhoz jutott el, 2015-öt viszont már az anyacsapat Red Bullnál kezdhette meg. Ő már duplázni tudott Petrovhoz képest, első dobogóját ráadásul pont nálunk szerezte. Hiába rakott hozzá viszont később még egyet 2016-ban, annyira meredek megmozdulásai voltak, hogy hamarosan körön kívül találta magát. Mármint először a Red Bullén, aztán a Toro Rossóén és így a juniorprogram körén is. Kvjat előtt talán még nem zárult be minden ajtó, mindenesetre egyszerű dolga sincs, ha vissza akar kerülni a körforgásba: jelenleg a Ferrari teszt- és fejlesztőpilótájaként tevékenykedik.
A „négyéves tervet” szem előtt tartva idén újabb orosz mutatkozott be a száguldó cirkuszban, de hozzá kell tenni, Szergej Szirotkin karrierjében egyelőre nincs túl sok köszönet. A körülötte állók szerint munkamániás orosz jelenleg az egyetlen olyan versenyző, aki még mindig nem tudott pontot szerezni, pedig voltak azóta komoly káoszfutamok, hogy a szezon elkezdődött.
Oroszország tehát egyre nagyobb erőkkel nyomul a Formula-1 felé, az viszont gyakorlatilag biztos, hogy a trónkövetelők nem akarnak újabb négy évet várni, mire ide eljutnak. A közvélemény számára talán inkább Artyom Markelov van szem előtt, a 23 éves pilóta tavaly második lett az F2-ben (öt győzelemmel színesítve az eredménysort), és idén sem megy rosszul, ráadásul bevállalós, hogy azt ne mondjuk, őrült manővereivel és a karját borító tetoválásokkal hamar a nézők egyik kedvencévé vált.
A logisztika és az egymásra csúszó interjúk miatt őt nem tudtuk végül megszólaltani, volt viszont a hungaroringi F1-es teszten egy másik orosz, méghozzá Nyikita Mazepin, aki a Force India autóját terelgette a második napon, és készségesen állt az őt kérdezők rendelkezésére, köztük a miénkre is. A 19 éves versenyző az F3-as Európa-bajnoki évek után jelenleg a GP3 mezőnyét erősíti, ráadásul nem csak úgy „van”, hanem rögtön a szezonnyitón nyerni tudott, jelenleg pedig negyedik helyen áll összetettben.
Nyikita apja az a Dmitrij Mazepin, aki vegyipari vállalattulajdonosként Oroszország egyik leggazdagabb embere. A versenyző csemete viszont, habár megtehetné, nem erre apellál, erről beszélt, amikor 2019-es terveiről kérdeztük. „Elégedett vagyok az előző két hétvégével, ugyanis el tudtam hozni a lehető legtöbb pontot, mindezt ráadásul úgy, hogy Ausztriában például kiütött egy rivális autó. Álmodozni viszont nem álmodozhatok, csak akkor szövögethetek ambiciózusabb terveket, ha sikerülne megnyerni a GP3-at. Ez az alapja mindennek, enélkül nincs jogom bármit elvárni.”
Az F1 kihívásai egyelőre újdonságként hatnak neki. „A személyi edzőm korábban Nicóval (Nico Rosberg - a szerk.) dolgozott, tehát világbajnok versenyzővel dolgozott együtt, így eleinte nehéz volt teljesíteni a kéréseit, de ha F1-es versenyző, sőt, világbajnok akarok lenni, ezek is a munkám részét kell, hogy képezzék. Teljesen más F1-es autót vezetni is a GP3-hoz képest, gyakorlatilag minden eltér azokhoz képest, amiket eddig vezettem. Minden sokkal összetettebb, a mérnökökkel is sokkal komplexebb a kommunikációnk. A gumikat például kifejezetten nehéz megszokni így, hogy minden évben változtatnak az összetételeken.”
Ettől függetlenül nem most akart bizonyítani a Force Indiának. „Ilyenkor nem az a cél, hogy lenyűgözzük a csapatot, a cél a folyamatos, konzisztens munka. Remélhetőleg aztán ezzel a teljesítménnyel kiérdemlek magamnak még több hasonló alkalmat, ez azt jelenti, hogy jónak értékelik a munkámat.”
Mazepin tehát szép lassan felveszi a ritmust, még a nyaralást is háttérbe szorítja. „Edzésekkel fog telni a nyár is, még Moszkvába sem megyek haza. De nincs is ezzel semmi baj, élvezem ezeket, ezt is a nyaralás részeként fogom fel.”
Mazepin gyakorlatilag tökéletes angolsággal beszél, ez pedig nem véletlen. „Gazdálkodás-menedzsmentet és nyelveket tanulok az egyetemen, egyébként viszont egy átlagos tizenkilenc éves fiatalnak tartom magam. Nagyszerű dolog, hogy még tanulhatok, és bár nehéz ezt összehozni a versenyzéssel, magam miatt mindenképp ez a cél. Egyszer jó lenne még megtanulni olaszul. Annak idején, mikor ott gokartoztam, jobban tudtam, de azóta sokat felejtettem. Az a következő terv az orosz és az angol mellé.”
