Adrian Newey nemrég megjelent önéletrajzi könyvében többek között arról is beszámolt, hogyan kémkedett más F1-es csapatok technikai megoldásai után, de visszaemlékezett a McLarennél töltött időszakára is. A szakember 1997-ben csatlakozott a wokingiakhoz, tevékenyen hozzájárulva az 1998-ban és 1999-ben is világbajnoki címeket nyert autók megépítéséhez. Mivel csak 2006-ban csatlakozott a Red Bullhoz, még csaknem egy évet tölthetett el a csapat ultramodern központjában-gyárában, a McLaren Technology Centerben, ahol minden egyes négyzetméteren érezni lehetett Ron Dennis hatását.
„Éppen csak beköltöztünk az új, Norman Foster által tervezett gyárba, amely első pillantásra jónak tűnt, ahhoz viszont, hogy megértsék, hogy néhányunk számára miért nem volt az, fontos tudni: az egyik legjobb módja az volt Ron Dennis felbosszantásának, hogy ha leültünk az irodájában, és elkezdtük piszkálni az asztalára nagy gonddal elhelyezett papírköteget, hiszen nem tudta, hogy megigazítottuk, vagy összegyűrtük-e őket” - írta Newey. „Ez volt ő dióhéjban. Nagyon rendezettnek és szervezettnek bizonyult, melyek pozitív tulajdonságok, egészen addig, amíg át nem csapnak túlzott irányításba.”
„Számomra az új épület nyomasztónak tűnt a szürkeségével, valahogy úgy, mint Fritz Lang Metropolisa, számtalan sornyi asztallal, ahol semmi sem lógott ki. Egy Birodalom építette, és nem éppen bizonyult olyan környezetnek, ahol könnyű lett volna nekem, vagy mások számára kreatívnak lenni. Amikor először beköltöztünk, még egy pohár vizet sem tarthattunk az asztalunkon, nem beszélve teáról, vagy kávéról. Aztán valaki rámutatott, hogy illegális megtagadni a dolgozóktól a vizet, ezért ezen a téren engednie kellett, de továbbra sem lehetett tea és kávé. A személyes kívánságok odáig terjedhettek, hogy kitehettünk egy családi képet az asztalra, éjszaka viszont ezt is el kellett tenni a fiókba.”
„Ha valaki ott dolgozott, úgy léphetett be az épületbe, hogy végigsétál egy kör alakú lépcsősoron, egy föld alatti folyosóhoz, szürke falakkal és fehér fallal - az egész olyan volt, mintha egy orwelli filmbe csöppentünk volna. Aztán egy másik körlépcsőn kellett felmenni az épület közepére, a munkahelyedre. Utáltam végigsétálni azon a folyosón, ezért a fű határán mentem, majd átvágtam a belső utat, és kamionok között lépte be. A zárt láncú kamerarendszeren keresztül megfigyelték, hogy ezt csinálom, majd kaptam egy e-mailt, amelyben az állt, hogy ha nem használom az erre a célra kijelölt útvonalat, ’belső vizsgálat’ indulhat ellenem. Azt a mindenit!”
