A Forma-1 fennállásának 67 éve során számtalan változáson ment át a technológiákat, a versenyzők felkészülését, a szabályokat, vagy akár a versenypályákat illetően, egy dolog azonban ugyanaz maradt: a csapatok közötti ádáz versengés a mezőny legjobb helyezéseiért, pénzt, időt és energiát nem kímélve. Többek között ez emeli ki a száguldó cirkuszt a többi, egyenautót használó széria közül, de ez is hozzájárul azokhoz a mérhetetlen különbségekhez, melyek a legnagyobbak és a legkisebbek között alakulnak ki.
Manapság gyakran emlegetett közhely, hogy a Mercedesszel, a Ferrarival és a Red Bullal egyszerűen nem lehet felvenni a versenyt, de ez az állítás éppen ezért állja meg a helyét, és ezért nem tud senki beleszólni az élgárdák csatájába - Carlos Sainz például úgy vélekedett, hogy a mezőny felének dobogóesélyesnek kellene lennie. Az FIA előző elnöke, Max Mosley már felvetette az egyforma autók bevezetését, ez azonban éles ellentétben állt volna a sportág tradícióival, a terv pedig hamar lekerült a napirendről.
Valami hasonlót javasolt a Pirelli volt motorsport-igazgatója, csak egy kicsit más köntösben: ez az úgynevezett teljesítmény-kiegyenlítés, melyet több túraautó-sorozatban (pl. TCR), és GT-kategóriában is sikerrel alkalmaznak. „Ha újabb gyártókat akarunk, nekik versenyképesnek kell lenniük, vagy legalábbis annak kell tűnniük, és nem kell attól tartaniuk, hogy rombolnák a márkaimázsukat. Ez nem tesz jót a sportnak” - nyilatkozta a brit az Auto Motor und Sportnak, akinek arra is lenne forgatókönyve, hogy ha az F1 a továbbiakban sem lenne szimpatikus a gyártók számára. „Ez esetben jelentősen le kellene csökkenteni a költségeket” - mondta Hembery, bár a sportág évek óta dolgozik azon, hogy élhetőbb környezetet varázsoljon a kisebb gárdáknak.
