A Motorsport.com ügyeletes technikai szakértőjeként Giorgio Piola neve bizonyára sokak számára ismerős lehet, azt viszont kevesen tudják, hogy az olasz már több mint negyven éve járja a világ versenypályáit, folyamatosan magába szívva minden egyes információmorzsát, amely az autók dizájnját érinti. A hírportál nemrég terjedelmes interjút készített a szakemberrel, aki amellett, hogy él-hal az autókért, rengeteg olyan sztori részese volt karrierje során, amely sokat elárul a sportág homályba veszett, klasszikus időszakáról.
„A mindennapokban, ha sétálok az utcán, és valakinek két nyíl található a nadrágján, azt azonnal észreveszem. Odavagyok a részletekért, és ha valami elüt a normálistól, egyből felkelti a figyelmem” – mondta Piola. „Ugyanez a helyzet az autókkal, az eltérések mágnesként vonzzák a szemem. Anélkül, hogy tudtam volna, már gyerekkoromtól kezdve gyakoroltam a jövőbeli munkámra. Ha a művészet, vagy művészettörténet-tanárunk beteg volt, engem kértek fel az iskolában, hogy tartsam meg az órákat.”
Az olasz a mérvadó La Gazetta dello Sportnál kezdte pályafutását, első F1-es futamára pedig 1969-ben, a Monacói Nagydíjon került sor. Piola elsőéves egyetemistaként kapta meg a nagy lehetőséget, de egy szemesztert követően otthagyta az oktatást, hiszen egyből szerelembe esett a Forma-1-gyel. Az évek során számtalan barátot és ellenséget is szerzett magának a paddockban, például azért, mert mindenki másnál hamarabb jött rá egy-egy technikai megoldásra. „Ez volt a helyzet a Brabham lapos erőforrásával is, az autó bemutatóján a tervező Gordon Murray pedig megszólalt: ’Ezt a megoldást komoly titok övezte, de annak a második sorban ülő köcsögnek köszönhetően mindenki tudja, hogyan néz ki a motorunk.”
Piola jó barátjának nevezi Gary Andersont (aki manapság az Autosportnál publikál), aki a kilencvenes években a Jordan technikai igazgatójaként dolgozott, és meghívta kollégáját a csapat bokszába. „Bármiről készíthettem képet, a karosszériáról, a felfüggesztésről, mindenről. De akárhányszor egy mérnök elment az autó mellől, mindig jött egy srác, aki odaállt mögé, sőt, még bele is ült, így nem tudtam megfelelő fotókat lőni. Mire harmadjára is megcsinálta ezt, rákiáltottam: ’Hé! Mi a fenét csinálsz? Akárhányszor fényképezni akarok, mindig elém állsz!’ Aztán odajött Gary, mondva: ’Giorgio, Giorgio, ő Rubens Barrichello, a pilótám!’ Persze utána bocsánatot kértem tőle, de mivel egy másik kategóriából jött, nem ismertem őt.”
Az olasz nevéhez fűződik az 1978-ban mindössze hét futamra kvalifikáló Merzario A1-es megtervezése is. „Akkoriban bárki építhetett F1-es autót, csak egy mérnöktől származó tanúsítványra volt szüksége. Még az is autót készíthetett, aki sonkát árult!” Piola szerint a csapattulajdonos-versenyző Arturo Merzariónak érdekes ötletei voltak, például egy új hátsó felfüggesztés, amely az első próbakörön megadta magát Kyalamiban. „Akkor ezt mondtam neki: ’Arturo, itt a vége. Jól akarok aludni, tudva, hogy senki sem hal meg az autómban. Nem akarok börtönbe menni.’”
Piola több pilótával is jól kijött, ám barátságokat nem akart kötni – azt viszont mégis bánja, hogy Ayrton Sennával nem volt felhőtlen a kapcsolata. „Egyszer beszóltam neki, mivel nem akart megjelenni egy magyarországi sajtótájékoztatón, én pedig hazugnak neveztem őt. De sosem akartam közel kerülni a pilótákhoz a veszély miatt. Amikor de Angelis meghalt, olyan volt, mintha a testvéremet veszítettem volna el. Jochen Rindt esetében szintén, hiszen egyrészt sokat voltam a Lotus garázsában, másrészt plátói szerelmet tápláltam felesége, Nina Rindt iránt. Amikor Monzában megláttam Bernie Ecclestone kezében a sisakját, azonnal elhagytam a pályát. Mindezt annak ellenére, hogy tudósítást kellett volna írnom egy lapnak, de mivel nem voltam rá képes, azon nyomban ki is rúgtak.”
A szakembernek érdekes viszonya volt Enzo Ferrarival is: amikor egy Rióban tartott előszezonbeli teszten a Scuderia szakembereinek kissé át kellett alakítania az autót Gerhard Berger méreteihez, az osztráknak pedig térdvédőt kellett viselnie, az összes olasz lap azzal volt tele, hogy a Ferrari autója veszélyes. „A főnököm kapott egy hívást: ’Enzo Ferrari vagyok’ – szólt a hang a telefonba. ’Piola mi a fenéért üti bele a dolgát az autómba, és mondja azt, hogy veszélyes? Ott van Rióban? Akkor magyarázd már meg nekem, hogy miért az autómat nézi a gyönyörű brazil lányok feneke helyett? Talán meleg? Mondd meg neki, hogy inkább a lányokat stírölje’” – emlékezett vissza az olasz.
