A kis társaság a főhadiszállásról indult, majd két jókora kört írt le a létesítménytől nyugatra és keletre, érintve a néhány ház alkotta falucskákat, amelyek a magányosan álló Lotus-komplexum környékén lelhetők fel. Semmilyen gond nem hátráltatta őket, amíg a bázistól kiinduló betonúton haladtak, rövidesen azonban jobbra fordultak le, egy szűk, földes ösvényre. A környéket éppenséggel eső áztatta nemrég, ennek eredményeként csúszott a fű, pocsolyák foltozták az utat, és nem utolsósorban sár, sár és sár terített be mindent.
A sűrű és tapadós folyadék színe a túl erős kávééra emlékeztet, ez tapad Romain Grosjean nemrég még csillogó kerékpárjához és bokájához is. A Formula-1-es pilóta messze áll attól, hogy boldognak lehessen nevezni. „Két óra múlva el kell érnem a repülőmet, és nincsen másik zoknim” – morogja, aztán hozzácsap még egy káromkodást. Grosjean Franciaországot képviseli a nagydíjakon, de Svájcban, Genfben született, az Alpok hegyláncaival övezett városban. Az a vidék is megedzi azt, aki kétkerekűre ül, csak éppen egy dologra nem készít fel, amely az angol biciklisek életének természetes velejárója: a sárra.
A többieknek sincs könnyű dolga. A 18 éves thaiföldi Alexander Albonnak, a Formula Renault Európa-kupa versenyzőjének a fékezéssel támadnak gondjai, csapattársát, az ugyancsak 18 esztendős skótot, Gregor Ramsayt annyira befedi a piszok, hogy nehéz megállapítani, hol ér véget a földút és hol kezdődik ő. A GP3-as Alex Fontana zavart arca mindent elmond: mégis mit keres itt? Persze az mindannyiukat megkönnyebbülésként éri, hogy a legnagyobb balszerencse nem őket, hanem az őket kísérő újságíróját. Ő azért tartott velük, hogy egy érdekesnek ígérkező sztorit örökítsen meg és osszon meg olvasóival: nem gyakran találkozni ennyi versenyzővel egy kupacon természetes közegüktől, a versenypályától ilyen távol. Erre cipelheti kézben a bringáját, a lánc ugyanis elszakadt, a hátsó kerék pedig kiesett helyéről.
Vannak ott mások is, köztük a Formula-3 legjobbja, Esteban Ocon – akkor még nem biztosította be a bajnoki címet, de közel 100 ponttal vezetett a Toro Rosso igazolása, Max Verstappen előtt. Annak ellenére, hogy a csapat talán a legtehetségesebb tagja, a francia beleszürkül a bolyba: csendben teker, nem ugrat, nem egykerekezik, de ugyanakkor a bajból is kimarad. Talán ez is versenyzéshez való hozzáállását tükrözi: ő is fiatal, akárcsak a többiek, de legbelül a nála sokkal rutinosabbak érettségével rendelkezik.
A 24 éves dán, Marco Sorensen idén egyszerre állt helyt a GP2-ben és WSR-ben, elég egy pillantást vetni rá, hogy megértsük, miért becézik úgy: „A Viking”. Testfelépítése inkább rögbijátékosra emlékeztet, mint autóversenyzőre. Fizikai felkészülése elsősorban abból áll, hogy hegyi bicikliversenyeken vesz részt hazájában. Minden dombon elsőként vágtat fel, lefelé ő a leggyorsabb, közben pedig csak vigyorog és nevetgél. A túra meg sem kottyan neki.
Talán még mindig nem egyértelmű: mi vett rá ennyi különböző korú, pályafutásuk más-más szakaszában tartó – egyesek alig hagytak fel a gokartozással, más már évek óta a Formula-1 oszlopos tagja – versenyzőt, hogy együtt biciklizzenek Anglia eldugott, burkolatlan útjain?
A mai F1-ben már minden csapat rendelkezik saját utánpótlás-programmal: a szándék az, hogy tehetséges versenyzőket neveljenek ki és kössenek magukhoz, természetesen azzal a céllal, hogy valamikor a jövőben ezen versenyzők legalkalmasabbjaival szálljanak harcba a jobbnál jobb helyezésekért. A Lotus – akkor még Benetton – akadémiája a 90-es évek végén indult. Hogy megérte-e, rögtön megválaszolja néhány név, akik innen kerültek ki: Fernando Alonso, Jenson Button, Robert Kubica, Mark Webber, végül pedig Romain Grosjean.
Grosjean társasága – aki ugyanonnan indult, mint ők, és lám, meddig jutott – motivációként hathat a többiekre. A 28 éves pilóta, aki teljes F1-es pályáját hűségesen a Lotus (illetve az elődjét jelentő Renault) kötelékében töltötte, nem bánja azt sem, hogy tekerhet egy jót – másféle edzésmódra amúgy sincsen igazán lehetősége. „Úgy egy évvel ezelőtt a nyugalmi szívverésem 37 volt. 90 percen belül futottam félmaratonokat. De aztán megsérült a térdem, ezért egy időre le kellett állnom. A biciklizés jóval könnyebb a térdeknek” – meséli, miközben könnyedén tartja a tempót a többiekkel.
A motorsportok világa sokszor kegyetlen tud lenni, elég egy pillanatnyi kihagyás, és minden bukhat: de ezekben a pillanatokban megengedett a játék. Miközben sétatempóban haladnak, a pozícióékért előzgetik egymást, a pimaszabbak féktesztelnek másokat – majdnem nagy esés a vége, de csak majdnem. A visszafelé vezető utolsó szakaszon aztán felhangzik a kiáltás, amely számukra varázsszóval ér fel: verseny!
Mintha a gázra lépnének egy biztonsági autós szakasz után, lódulnak meg mindannyian. Sorensen természetesen hamar kiválik a tömegből, gyorsan lehagyja maga mögött a többieket. „A Viking”-nek egyetlen ellenfele támad, éppenséggel pont Grosjean – egy darabig még látni őket egymás nyomában, amíg el nem tűnnek a központ felé vezető egyik kanyarban. Hiába az átázott zokni, a szokatlan és bosszantó körülmények: végül is ő a csapat F1-es versenyzője.
Az Enstone-i akadémia büszkeségfala
Fernando Alonso
Világbajnok: 2005, 2006
Második: 2010, 2012, 2013
Győzelmek: 32
Pole-pozíciók: 22
Jenson Button
Világbajnok: 2009
Második: 2011
Győzelmek: 15
Pole-pozíciók: 8
Mark Webber
Győzelmek: 9
Pole-pozíciók: 13
Giancarlo Fisichella
Győzelmek: 3
Pole-pozíciók: 4
Janro Trulli
Győzelmek: 1
Pole-pozíciók: 4
Robert Kubica
Győzelmek: 1
Pole-pozíciók: 1