Minden versenyző, aki megérkezik a Formula-1-be, hosszú és sikeres karrierről álmodik, ám ez csak keveseknek adatik meg. A több mint 800 F1-es pilóta mintegy egyötöde csak egyetlen futamon állhatott rajthoz a királykategóriában, közülük az Autosport magazin összeállítása nyomán azokat vesszük sorra, akik a legrövidebb karriert tudhatják magukénak.
5. Andre Lotterer: 13,4 kilométer (2014, Belga Nagydíj)
A háromszoros Le Mans-győztes Lotterer, aki a formulaautók világát sem hagyta el, hiszen a japán Super Formula állandó résztvevője, idén a Belga Nagydíjon lehetőséget kapott a Caterhamtől, hogy bemutatkozzon a Formula-1-ben. A német sztár szinte az első pillanattól kezdve gyorsabb volt csapattársánál, Marcus Ericssonnál, ám versenye mindössze szűk két körig tartott, hiszen autója a második fordulóban motorhiba miatt megállt a Buszmegálló felé tartva.
4. Arthur Owen: 3,3 kilométer (1960, Olasz Nagydíj)
A biztonsági aggályok miatt bojkottal sújtott Olasz Nagydíjon mindössze tizenhat versenyző állt rajthoz, köztük a brit Arthur Owen egy kétéves Cooper-Climaxszal. A 45 éves újonc nem kezdett rosszul, a rajt után még előzni is tudott, ám a Parabolicában elfékezte magát, kicsúszott, és a felfüggesztés sérülése miatt feladta a versenyt. Owen, aki két évvel később megnyert a brit hillclimb-bajnokságot, soha nem indult többé F1-es futamon.
3. Miguel Angel Guerra: 500 méter (1981, San Marinó-i Nagydíj)
Az argentin Formula-2-es pilóta, Miguel Angel Guerra úgy érkezett meg az Osella színeiben az 1981-es idénynyitóra, hogy korábban mindössze egyetlen egyenesfutásos teszten vezetett F1-es autót. Ezek után aligha meglepő, hogy nem tudta magát kvalifikálni Long Beach-en a gyengécske Osellával, ahogy Brazíliában és hazai versenyén sem. A szezon negyedik hétvégéjén, Imolában viszont már összejött neki, hiszen a harminc nevezőből a 22. helyen zárta az időmérőt – ebben szerepet játszott az is, hogy F2-es korszakából ismerte a pályát. A verseny aztán már az első kanyarban véget ért a számára: a nedves aszfalton Salazar meglökte autóját, és a Tamburellóban a falnak csapódott. Guerra kettős bokatörést szenvedett, s mire felépült, már nem tudott szponzorokat maga mellé állítani F1-es karrierje folytatásához.
2. Marco Apicella: 180 méter (1993, Olasz Nagydíj)
Az ember, aki a mai napig nem tudja, ki lökte ki őt karrierje egyetlen F1-es futamán. A Super Formulában és a Super GT-ben is sikeresen szereplő olasz versenyző 1993-ban Monzában kapott lehetőséget a Jordantől. Apicella a 23. helyre kvalifikálta magát, ám a rajtot követően kapott egy ütést, amitől megsérült a kormányműve, megpördült, és kiesett a versenyből. Az olasz az Autosportnak elmondta, hogy meg sem nézte a kieséséről készült videót, mivel túl fájdalmas emlék ez számára.
1. Ernst Loof: kb. 2 méter (1953, Német Nagydíj)
A háború előtt motoros sikereket előre BMW-mérnök, Ernst Loof 46 évesen a Veritas Meteor F2-es autójával volt ott minden idők legnagyobb világbajnoki rajtrácsán – 1952-ben és a következő évben a bajnokságot F2-es szabályrendszer szerint rendezték. A 34 induló több mint fele feladta a nürburgringi futamot, közülük legelőször Loof, akinek autója az üzemanyagpumpa meghibásodása miatt jóformán el sem tudott indulni a rajtrácsról.
