A köztiszteletben álló veterán F1-es újságíró, Maurice Hamilton az ESPN honlapján rendszeresen kifejti véleményét a sportág aktuális eseményeiről. A brit szakértő ezúttal Bernie Ecclestone botrányos nyilatkozata mellett, melyet természetesen ő is elítélt, a dupla pontok hatásairól elmélkedett.
Amikor a világbajnokság megszületett, mondjuk 1953-ban, csak nyolc versenyből állt a szezon (beleszámolva az Indy 500-at), és senkinek nem jutott volna eszébe dupla pontokat adni az utolsóért. Pedig ha abban az évben már érvényben lett volna a szabály, az megváltoztatta volna a bajnokság végkimenetelét.
Ahelyett, hogy Alberto Ascari nyerte meg a címet az Olasz Nagydíjon, a trófea Juan Manuel Fangióhoz került volna, ezt a fordulatot pedig a fiatal Ecclestone – még mai gondolkodásával is – bizonyosan nevetségesnek találta volna. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mindig sportszerű Fangiót is nagyon zavarta volna a győzelem, hiszen csak egy futamot nyert Ascari ötjével szemben.
A dolgot csak súlyosbította volna, hogy Ascari az utolsó kanyarban pördült ki a versenyből, kerék a kerék elleni csatát vívva Giuseppe Farinával és Fangióval, s így az argentin azévi egyetlen győzelmét csak pár száz méterrel a cél előtt szerezte meg. Az akkori pontok megduplázásával (a győzelemért 8 járt, a második helyért 6, a harmadikért 4, a bizarr pontrendszer szerint pedig csak a négy legjobb eredmény számított), Ascari 6,5 pont előny helyett 2,5 pont hátrányban lett volna.
Emellett, csak hogy kicsit tovább vigyük ezt az ostoba elképzelést: azon tíz szezon közül, ahol a dupla pontok változtattak volna a végeredményen, szerény véleményem szerint csak három csere tűnik indokoltnak. Stirling Moss Fangio helyett 1956-ban, Moss Hawthorn helyett 1958-ban és, merem állítani: Felipe Massa Lewis Hamilton helyett 2008-ban.
Tudom, hogy az utóbbi vitatható, és hogy nincs értelme a „ha” és „de” szócskáknak de mindig a Crashgate jut eszembe, és Massa ezt követő katasztrofális bokszkiállása. 1956-ban Fangio azért nyert, mert Peter Collins úriember volt, és átadta Ferrariját, miután Fangióé elromlott (a szabályok akkoriban megengedtél ezt). Érdekes elgondolkodni, hogy vajon akkor is ilyen önzetlen lett volna-e, ha dupla pontokat osztanak, hiszen így jóval nagyobbak lettek volna bajnoki esélyei.
A válasz valószínűleg az, hogy nem számított volna, ha belegondolunk, mennyire félrevonuló típus volt Collins, és mennyire vonakodott a rivaldafénybe lépni. Márpedig, ha ő lett volna az első brit világbajnok, az pontosan ezzel járt volna.
A jövő hétvégén Abu Dhabiban a Mercedes egyik versenyzőjétől sem számíthatunk efféle tartózkodásra. Már csak azt tudom mondani, hogy ha történik valami, aminek következtében Hamilton önhibáján kívül kiesik, akkor Ecclestone is megértheti, mennyire igazságtalan ez az egész. Még akkor is, ha beleragadt a múltba – elég az 1953-as monzai futamot felidézni.
