Két hete Tamásiban indult Márk egy jó rajttal, de egy kis hiba folytán egy időre vetélytársra akadt, akivel egy darabig ment a macska-egér harc. Végül az élre állva komoly előnnyel nyerte meg a versenyt, így nyugodtan készülhetett a szombati Béri versenyre.
Kis köbcentivel is lehet nagyot menni.
Így terveztük. Ez lett volna a lényeg. Ez lett volna a cím.
De a balesetek nem mindig elkerülhetők, talán néha így van megírva, hiába mész jobbra, hiába mész balra, akkor is rád esik a zongora.
A béri versenyen nem akadt ellenfélre, a két óra alatt – ahogy ismerem – csak önmagával harcolt. Az utolsó kör elején hatalmas sebességgel csapódott neki egy fának, mert nem tudta rendesen befordítani motorját, s bár azonnal szanaszét tört a sípcsontja és csak a csizma tartotta lábfejét, ő visszakapaszkodott a motorra, hogy kijöhessen az erdőből, s mielőtt a mentőkhöz gurul, azért megnyerje a versenyt.
Hogy még egy kicsit nehezebb legyen a dolga, a motoron széttört a váltókar, s kézzel nyúlt le, hogy felpakolja harmadikba.
A mentő azonnal bevitte a Salgótarjáni Kórházba, ahol megvizsgálták, megröntgenezték, majd átszállították a Budapesti Péterfy Kórházba, ahol bevasalták a lábát. A nagyszárkapocs csont, ahogy a fényképen is látszik, teljesen eltört, késő este gerincbe adott érzéstelenítővel műtötték, jelen pillanatban lábadozik, mire pedig ezt olvassa a közönség, már otthonában fog pihenni hat hétig, hogy aztán újra elkezdhesse terhelni magát.