A Formula Student sorozatot a nyolcvanas évek elején, az Egyesült Államokban találták ki. A cél az volt, hogy a fiatal mérnökhallgatók ne csak az elméletet tanulják meg, de gyakorlati tudást is szerezzenek. Mert bár bizonyos alkatrészek más járművekből érkeznek, vagy külsős gyártók gyártanak le, a tervezés, a gyártás és az összeszerelés legnagyobbrészt az egyetemisták dolga - írja beszámolójában a Totalcar.hu.
A csapat több részlegre oszlik: vannak, akik az elektronikával, mások a vázzal, futóművel, motorral foglalkoznak. Persze nem csak az autót kell megépíteni, magát a versenycsapatot is működtetni kell, ez a menedzsment dolga: ők keresik a szponzorokat, és más, a működéshez elengedhetetlen feladatokat.
Az autók maguk a Formula-1-esekhez hasonló fejlődési pályát jártak be, csak lényegesen gyorsabban: ma már szénszálas teknő köré épül az autó, és akárcsak a legkomolyabb szakágakban, a motor-váltó kettős egyben teherviselő elem is. A jó autó könnyű, a BME motorsport jelenlegi autója éppen befért 200 kiló alá, de vannak csapatok, akik még ennél is kevesebbel állnak rajthoz.
Ez egy mérnökverseny, tehát a hangsúly nem a sebességen van, a futamok alatt az átlagtempó nem lépi túl a 60 km/órát, az autó végsebessége ritkán több 120-nál. Egyszerre csak egy autó van a pályán, és van hosszútávú futam, gyorsulás, valamint skidpad, utóbbinál az a cél, hogy egy 8-as alakú pályán az autó a lehető legnagyobb oldalgyorsulást érje el. Hiába nem túl nagy a végsebesség, aerodinamikai elemek nélkül már nem érdemes rajthoz állni, a BME Motorsport jelenlegi autója 120-as tempónál már a saját súlyával megegyező leszorító erőt termel.
Nem csak belsőégésű motorral szerelt, hanem elektromos, sőt, önvezető kategória létezik: ezeken keresztül a diákok az autóipar éppen aktuális kihívásaira készülnek fel. De a részleteket inkább mondják el ők maguk:
