Steward
Vaszilykó Péter
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. november 21. csütörtök
Egyéb

Föl a hegyről, le a hegyre - Nagy Norbert új terepen

Nagy Norbert idén eltűnt a Túraautó-világbajnokság rivaldafényéből, és egy rendkívül gyorsan fejlődő sorozat, a Hegyi Európa-bajnokság felé fordult. A magyar pilóta most saját szavaival meséli el, milyen kihívásokat is tartogat ez a versenyzési forma, és hogyan alakult első szezonja.

A 2019-es évemet az eddig zömében túraautós karrierem után a Hegyi Európa-bajnokságban folytattam egy a már hegyiversenyeken sok kilométert futott BMW M3-assal, amivel eddig Kavecz István „Bongó” versenyzett, illetve fejlesztett az évek során. Mindig is az autósportos vágyaim közé tartozott, hogy ebben a bajnokságban próbáljam ki magam, a hegyiversenyzés igen közel áll a szívemhez, a Mátrai Hegyiverseny közvetlen közeléből származó versenyzőként.

72487848_1930277450342036_5867537114362544128_o_cut

Az első állomás, ahova elutaztunk, a Csehországban található Sternberk nevű pálya volt. Izgatottan vágtam neki az ismeretlen pálya begyakorlásának, mind szimulátoron, mind utcai autóval. A versenyhétvége nehezen kezdődött, motorproblémákkal küzdöttünk, de a versenyre szerencsére minden megoldódott, és egyből a kategória éllovasainak közvetlen közelében találtam magamat, ami mondanom sem kell, őszintén meglepett. 

A második helyszín, ahol megmérettettünk a BMW-vel, a legendás olasz pálya, Trento Bondone volt. A pálya betanulása szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult, és aztán a versenyen az is kiderült, hogy a csaknem visszafordítókból álló szakaszon elégtelen az autóm hűtése. Folyamatosan forrásban lévő hűtővízzel mentem, ez rányomta a bélyegét a hétvégénkre, mégis eszméletlen élmény volt egy olyan pályán száguldani, amit eddig még szimulátorban is csak „annak a nagyon hosszú hegyipályának” hívtam.

Az olasz hétvége után következett a bajnokság úgymond hazai helyszíne, ez pedig a Szlovákiában található dobsinai pálya volt, ahova magyarok százai érkeztek, és igazi elégtételt jelentett a trentói hullámvölgy után, Igor Drotár Fabiája után a kategóriám második helyén végeztem, az igencsak lobogós, bevállalós pályán.

305_cut

A következő fordulóra Lengyelországba utaztunk. A Limanowában található pályán is, hasonlóan a többi helyszínhez, hatalmas nézőtömeg jelent meg. Élmény volt előttük versenyezni, habár itt a BMW hátsókerekes mivolta és a szokásostól sokkal csúszósabb aszfalt miatt komoly hátrányban voltam az összkerék-meghajtású, majdnem kétszer olyan erős autókkal szemben.

A bajnokságot két, tengerhez közeli versennyel fejeztem be, az első a szlovén Ilirska Bistrica-i pálya volt, ahol a kategóriagyőzelemért ment a harc, viszont egy kicsit igazságtalan döntés nyomán az utolsó felfutásban a rajthoz való kései érkezés miatt nem engedtek elstartolni. A másik, közelben lévő verseny a horvát Buzet mellett volt, ami egyértelműen az év csúcspontját jelentette: a legtöbb autó, a legtöbb néző, a legjobb hangulat ezt a helyszínt jellemezte, nekem pedig a leglátványosabb és legeredményesebb felfutások jöttek össze. Egyetlen másodperccel maradtam le a kategóriagyőzelemről, olyan autókat utasítva magam mögé, mint a Lamborghini Huracan GT3, a Ferrari 458 GT3, a Renault RS01 vagy a Porsche 997 GT3R.

Összességében úgy gondolom, hogy meglepetést okoztunk a hegyi-Eb mezőnyének, a célom pedig határozottan az, hogy Hegyi Európa-bajnoki címet szerezzek! 

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?