Tavaly Gergő még nem is indulhatott nemzetközi versenyen, mivel csak idén márciusban töltötte be 16. életévét, és ez a nemzetközi szuperlicencekiváltásának alapfeltétele. 14 évesen kezdte el autóversenyzői pályafutását, és első évében a Magyar Nyílt Rallycross Bajnokság 3. helyén végzett a Junior Kupa összetettjében. 2014-ben már a felnőttek között, a SuperNational kategóriában indult, ahol nemcsak géposztályában hódította el a bajnoki címet, de abszolútban is, számos, az övénél erősebb versenytechnikát maga mögé utasítva. Géposztályában az osztrák és a cseh bajnoki címet is elhódította, és az FIA Közép-Európai Zóna Trófea éves értékelésében is ő szerezte a legtöbb pontot, csak azért nem őt hirdették ki bajnoknak, mert túl fiatal volt. Ez mindent elmond az évi teljesítményéről.
Idén Gergő –betöltve a 16-ot – ismét kategóriát váltott, és eggyel feljebb lépve immár a Super1600 mezőnyében hajtott Skoda Fabia Mk1-esével a minél jobb helyezésekért. Ez a szezon rendkívül balszerencsésen alakult a fiatal bajnok számára, rengeteg technikai probléma hátráltatta, ezért idehaza hamar elveszítette esélyét a bajnoki címre.
A Rallycross Challenge Europe versenysorozatban viszont Nyirádon egy pazar 2. hellyel kezdett, és egyetlen verseny alatt közel annyi pontot szerzett, mint az élmezőnyt képező külföldi versenyzők két verseny alatt összesen. A csapat így aztán hamar új álmok szövögetésébe kezdett, és elhatározta, harcba száll a rangos európai versenysorozat év végi dobogós helyezéséért. Ez jó tanulási lehetőség volt idegen pályákon, idegen ellenfelekkel. Az elhatározást tettek követték, a tettek pedig eredményre vezettek. A sosnovai szezonzárón Gergő meg tudta őrizni 3. helyét a bajnoki pontversenyben, így az év végi eredményhirdetésnél a pódiumon ünnepelhetett.
Ezzel nemcsak a Rallycross Challenge Europe történetének legfiatalabb indulója lett ő, de egyben legfiatalabb év végi dobogós helyezettje is, a magyar versenyzők közül pedig elsőként tudott felállni a pódiumra a Challenge év végi összesítésében, jó hírét keltve a magyar autósportnak szerte Európában. 42 induló és 36 pontszerző közül végzett a 3. helyen egy olyan bajnokságban, ahol csupa nála idősebb és tapasztaltabb pilóta ellen kellett versenyeznie.
Marton Gergely (Super1600, Skoda Fabia Mk1)
„Nagyon örülök az év végi 3. helynek. Igazából Nyirád után, az ottani jó szereplés láttán döntöttük csak el a csapattal, hogy rajthoz állunk a Challenge összes hátralevő futamán. A francia szezonnyitót kihagytuk, de a sosnovai szezonzáróra így is a bajnokság 3. helyezettjeként utazhattunk, reális dobogós esélyekkel az év végi elszámolást illetően. Csehországban hihetetlenül trükkös és nehéz körülmények vártak ránk – a nagy eső és sár miatt igazi túlélőversennyé változott minden. Az első előfutamot a pole pozícióból kezdhettem meg, de a rajtom nem sikerült jól, így az első kanyarba már a 3. helyen fordultam el. Az Eb-n is többször bizonyító Mandie Augustot a célegyenes végén egy jól sikerült manőverrel sikerült visszaelőznöm, így 2. lettem a futamomban, összességében pedig a 4. legjobb idő lett az enyém, ennek nagyon örültem. A második előfutamot egy Susta-szendvicsből kezdtem, a Challenge címvédő Stanislav és az öccse, Josef közül rajtolva. Sokáig a 3. helyen mentem, ám az utolsó körben Josef Susta a szűk visszafordítóban átugratott a kerékvetőn, két kerékre billent, és az én autómon támaszkodott meg, csak ez mentette meg a borulástól. Az ütközésnél eltörött a kormánymű, így az utolsó kanyarba már nem tudtam befordulni. Nagyon kevés választott el a leintéstől és egy újabb versenyképes időtől, így viszont semmilyen időm nem lett, mert nem értem célba. Ekkor egyébként már hatalmas sár volt a pályán, alig lehetett kilátni az autóból, és ez egyre csak rosszabb lett. A harmadik előfutamot biztonságban be kellett fejeznünk, hogy bejussunk az elődöntőbe. Ez sikerült is, de mivel a második előfutamban egy hibám folytán elgörbült a hátsó híd, így ezt az utolsó előfutamot már 4 centis hátsó széttartással kellett teljesítenem. Az időeredményem így nem lett túl acélos, de legalább célba értem, és felállhattam az elődöntő rajtrácsára, igaz, csak a 7. kockába, ami a 3. sor közepét jelenti. Innen sikerült egy hihetetlen rajtot vennem, aminek köszönhetően egyből felugrottam a 3. helyre. Utána viszont a hátsó murvás részen Artis Baumanis kilökött, a többiek rám verték a sarat, a szélvédőm pedig bepárosodott, így gyakorlatilag semmit nem láttam. Többen megelőztek, köztük Heezen is, aki később megpördült, és visszaelőztem, de utána megint meg tudott előzni. Így végül a 6. lettem, és nem jutottam be a döntőbe, de az év végi dobogós helyezésemet így is megőriztem, úgyhogy boldog vagyok. Köszönöm a csapatnak az egész éves kitartó és áldozatos munkát, és mindenkinek, aki bármilyen módon segített ennek az eredménynek az elérésében. Úgy érzem, idén egy újabb lépést sikerült megtennünk álmaink megvalósítása felé, és jövőre is ezen az úton szeretnénk szépen továbblépdelni.”
Fodor György, csapatfőnök
„Nagyon örülünk az év végi 3. helynek, hiszen ez volt a célunk és ezért dolgoztunk egész évben. A szezon folyamán számtalan nehézséggel találtuk szembe magunkat, volt sok balszerencsénk és technikai problémánk, de ez az eredmény mindenért kárpótol most minket, és elégtételt jelent az egész csapat számára. A sosnovai szezonzáró kapcsán az eddig elhangzottakon túl két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy jó látni, hogy fiatal mérnökeinket a legzordabb körülmények sem tántoríthatják el attól, hogy teljes odaadással és lelkesedéssel végezzék el a rájuk bízott feladatokat. Sosnován bebizonyosodott, hogy ha kell, akkor csuromvizesen is befekszenek az autó alá a sárba, és hiába csöpög az olaj és a sár a szemükbe és a fülükbe, ők akkor is hősiesen teszik a dolgukat. Ugyanez az alázat jellemzi Gergőt a pályán és azon kívül, a versenyekre való felkészülés során is, úgyhogy nagyon büszke vagyok az egész csapatra, különös tekintettel a hozzáállásukra, amiről szerintem sok fiatal példát vehet. A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, hogy milyen kevés dönt a Rallycross Challenge Europe sorozatban egy-egy futam végső helyezéseiről. Tudniillik, a sosnovai versenyt a végén az a Josef Susta nyerte, akivel Gergő már múlt hétvégén, a kakucsringi magyar bajnoki futamon is végig meccsben volt, és aki itt, Sosnován is mögötte haladt a második előfutam ominózus ütközéséig. Versenybaleset volt, mert a nagy sárban alig lehetett látni valamit, de tény, hogy Susta volt az, aki hibázott, és ha nincs ott Gergő autója, akkor a cseh bizony felborult volna. Neki szerencséje volt, és tovább tudott ott menni, míg Gergőnek nem volt szerencséje, így nem tudta befejezni azt a futamot. Susta a végén nyert, míg Gergő most nem jutott be a döntőbe. Hát ennyin múlik! Most már csak ennyin múlik, mert erőből ott vagyunk a nemzetközi élmezőnyben, és tartani tudjuk a tempót a leggyorsabbakkal. Büszkék vagyunk, hogy magyar csapatként, egy fiatal magyar versenyzővel és fiatal magyar mérnökök közreműködésével felértünk a dobogóra egy rangos nemzetközi versenysorozatban. A folytatásban szeretnénk a megkezdett úton haladni tovább, hiszen ez csak egy újabb lépés volt a nagyobb álmaink megvalósítása felé vezető úton.”
