Ahogy az 1998-as és az 1999-es idény, úgy a 2000-es Formula-1-es évad is a McLaren és a Ferrari párharcának ígérkezett. Az első két nagydíj után azonban Michael Schumacher máris el tudott lépni üldözőitől: a német mindkét viadalt megnyerte, míg a kétszeres címvédő Mika Hakkinen mindkétszer kiállni kényszerült, csapattársaik közül pedig csak a Scuderiát erősítő Rubens Barrichello tudott pontot szerezni.
Így érkezett meg a mezőny Imolába, ahol viszont leheletnyivel a McLarenek tűntek gyorsabbnak. Már a szombati kvalifikáció is előrevetítette, mekkora harcra van kilátás a két klasszis között: az időmérő végéhez közeledve Schumacher hajszállal átvette a vezetést finn riválisától, ám Hakkinen az utolsó körében – annak ellenére, hogy az első két szektorban még lassabb volt német ellenfelénél, majd egy komolyabb hibát is elkövetett – 91 ezredmásodperccel felülmúlta a Ferrari csillagát.
A startnál Hakkinen simán megőrizte a vezetést, Schumacher azonban nem indult el túl jól, így kivágódott balra, hogy védekezzen David Coultharddal szemben. Ez lehetőséget adott Barrichellónak arra, hogy megtámadja a skótot, s a brazil pilóta fel is jött a harmadik pozícióba. Az élen eközben Hakkinen megnyugtató előnyre tett szert, s bár az akkor még csak kétszeres vb-győztes német többé-kevésbé tartotta vele a lépést, a finn előnye lassan, de biztosan nőni kezdett.
Az első bokszkiállások után sem változott a sorrend, Schumachert azonban jóval tovább tankolták, mint Hakkinent, így előbbi hosszabb középső etapra készült. Bár kettejük között ezzel gyakorlatilag megduplázódott a különbség – csaknem hat másodpercre nőtt –, a ferraris nem hagyta meglógni riválisát. A McLaren pilótájának ráadásul problémái is támadtak: egyrészt eltalált egy apró törmeléket, másrészt egy kisebb elektronikai hiba miatt szintén veszített két másodpercet ellenfelével szemben. Schumacher eközben Diniz lekörözése közben élt át meleg pillanatokat: a két versenyző kis híján összekoccant.
A döntő pillanat a második bokszkiállások során jött el. Ismét Hakkinen állt ki előbb, Schumacher azonban még öt körig a pályán maradt, s miután ezúttal már jóval rövidebb ideig tartott az ő tankolása, a német az első helyre tudott visszatérni. Bár a finn ezután is ott maradt a nyomában, nem tudta megakadályozni abban, hogy zsinórban harmadik futamgyőzelmét arassa, s ezzel maximális pontszámmal, 30 egységet gyűjtve vezesse a tabellát.
Az egymástól alig egy másodpercre célba érő klasszisok mögött is nagy csatát vívott a McLaren és a Ferrari: a dobogó alsó fokáért zajló küzdelemből végül a wokingiak kerültek ki győztesként, így Coulthard pezsgőzhetett még a San Marinó-i Nagydíj végén. Barrichello lett a negyedik, az utolsó két pontszerző helyen pedig a születésnapos Jacques Villeneuve és a Saubert erősítő Mika Salo futott be.
