DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. április 20. szombat
Retro

Retro – Egy rövid történet kezdete

2005-ben ezen a napon rendeztek először F1-es nagydíjat Törökországban, amely azóta már nem a versenynaptár része. Pedig azon a délutánon a pálya ígéretesen debütált – a McLaren pedig biztosnak tűnő kettős sikert veszített el.

Isztambul bekerülése a versenynaptárba a 2000-es évek közepén megfigyelhető terjeszkedés része volt, melyet Bernie Ecclestone agyalt ki és valósított meg: olyan, kevés motorsport-tradícióval rendelkező országok csatlakoztak ebben az időszakban a száguldó cirkuszhoz, mint Bahrein, Kína és Törökország. Az új helyszíneknek volt még egy közös vonásuk: a földből kinövő pályákat mind Hermann Tilke tervezte, aki korábban az A1-Ringet alkotta, majd Hockenheimet is lerövidítette.

Az Isztambul Park vonalvezetése azonban izgalmasnak ígérkezett, különösképp a hosszú, 8-as számot viselő, többször megtörő balkanyar. A McLaren előnye az új aszfaltcsíkon elég világosnak bizonyult: a tesztpilóta Pedro De La Rosa, majd Juan Pablo Montoya és Kimi Raikkönen is behúzott egy-egy tréninget, az egykörös kvalifikációs rendszerben pedig a finn szerezte meg a rajtelsőséget is, de a Renault párosa, Giancarlo Fisichella és Fernando Alonso a nyomában loholtak. A spanyol 26 ponttal vezette a világbajnokságot a finn előtt.



Fisichella lerajtolta Raikkönent, a finn azonban még a kör vége előtt visszavette pozícióját, s Alonso is könnyedén átugorta olasz csapattársát. Hátrébb Michael Schumacher, aki megpördült az időmérőn, a 19. helyről a 11.-re jött fel, mire az első forduló véget ért. Raikkönen lassan kezdte leszakítani Alonsót.

A Renault-k hajtották végre először kiállásaikat, Fisichellának azonban gondjai támadtak a tankolócsővel, így számottevő időt veszített el. Montoya szintén így járt, a negyedik helyről startoló kolumbiai ennek ellenére átvette a második pozíciót, miután a kiállásokat követően letisztultak az eredmények. Bár az élen kevés fordulat történt, hátrébb zajlottak az események: Webber és Heidfeld fejenként kétszer is defektet kapott, az első körben szárnyát elvesztő Massa motorja elfüstölt, majd Webber Michael Schumacherrel ütközött – az érintettek egymást okolták.

A McLaren 1-2-es eredménye egyre biztosabbnak tűnt, mikor, mindössze két körrel a leintés előtt Montoya utolérte Tiago Monteirót. A portugál igyekezett elengedni az őt leköröző pilótát, de eltalálta hátulról. Montoya megpördült, és bár vissza tudott térni a versenybe, Fernando Alonso utolérte. A kolumbiai a 8-as kanyart szélesen vette, a spanyol pedig elhúzott mellette, így végül ő lett második az első Török Nagydíj győztese, Kimi Raikkönen mögött, a McLaren számottevő tempóelőnye ellenére: Montoya legjobb köre hét tizeddel volt gyorsabb, mint a spanyolé.

Részletek a versenyből  Montoya ütközése és az Alonso-előzés 7:17-től

A McLaren – amely az incidens nélkül 5 pontra megközelítette volna a Renault-t a konstruktőrök versenyében – hivatalos sajtóközleményben is a sereghajtó Monteirót hibáztatta, a portugál azonban igyekezett védeni igazát: Montoya manővere meglepetésként érte, olyan későn fékezett, hogy már nem tudott hova húzódni.

Raikkönen első sikere után a Ferrarihoz szerződő Felipe Massa lett a török pálya királya: a következő három versenyt megnyerte, rajta kívül senki sem tudott egynél több alkalommal győzni. Jenson Button, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel besöpört még egy-egy győzelmet. Az isztambuli verseny azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a helyieket kevésbé hozta lázba, mint amire számítottak, a verseny pedig a turisták számára sem bírt a remélt vonzerővel. Az F1-es Török Nagydíj végül hét kiadást élt meg, mielőtt 2012-ben eltűnt a versenynaptárból.

Később aztán a koronavírus-járvány miatt 2020-ban és 2021-ben is bekerült a menetrendbe, de úgy fest, csak átmeneti vészmegoldásként tért vissza az Isztambul Park.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: