A 2015-ös Monacói Nagydíj után Lewis Hamilton a csapat taktikai melléfogása miatt bukta el a győzelmet, ezért csodálkozunk, hogy egyszer-kétszer a saját feje után szeretne menni? Persze a legeklatánsabb példákkal akkor találkoztunk, amikor világbajnoki címe már zsebben volt. Mexikóban nem akaródzott kiállni második kerékcseréjére, mondván, hogy aktuális szettje kitart a leintésig, két héttel később pedig a dobogón nyilatkozott úgy, hogy nagyobb szabadságot szeretne saját stratégiájának megalkotásában.
A „barátságos ellenszegülés” nem volt véletlen, hiszen a brit mindkét alkalommal csapattársa mögé szorult a pódiumon - amikor az Autosport arról kérdezte őt, hogy előnyben részesítené-e saját akaratát a csapatéval szemben, így nyilatkozott: „Az a kérdés, hogy ez használna-e a csapatnak, vagy sem, mert néha visszább kell lépned, és észrevenned, hogy nem csak rólad van szó. 1300 ember munkáját kockáztatnám azzal, ha önzően döntenék, ezért nem én hozom a döntéseket.”
Hamilton ennek ellenére bevallotta, hogy néhányszor átfutott az agyán, hogy ellenszegüljön csapata akaratának. „Mexikóban azt mondták, hogy a gumik nem fognak kitartani a végéig, egyébként pedig 70-80 körig is bírták volna. Később rájöttem, hogy így is lett volna, így az egész versenytávot végig lehetett volna futni egy szettel, de semmi probléma. A csapat nem tudta ezt, ezért behívtak, biztonsági okokra hivatkozva. Nem tudták, hogy mi fog történni a gumikkal, mert korábban már előfordult, hogy felrobbantak. De legalább a szívem mélyén tudtam, hogy igazam lett volna, ha meghozom ezt a döntést.”
Toto Wolff még Mexikóban tért ki arra, hogy ha hagynák az egyik versenyzőjüket saját útján járni, biztos, hogy veszítene. „Ha az autóban vagy, nem látod át az egészet, ezért sok okod van arra, hogy megbízz a srácokban” - mondta az osztrák. „Az idő legnagyobb részében a csapat van a legjobb helyzetben, de néha a pilóta is oda kerülhet. Azonban csapatként dolgozunk, így nem csak arról van szó, hogy te magad mit csinálsz.”
