A Forma-1 történetének egyik legsikeresebb versenyzője egy hétközi interjúban árulta el, hogy mit bánt meg a legjobban életében, de azt is hozzátette, hogy már visszavonult versenyzőként győzködte Ayrton Sennát arról, hogy versenyezzen az ő csapatában. Első hallásra hihetetlennek tűnik ez az elképzelés, de Prost rávilágított, hogy amikor már nem ellenfélként néztek szembe egymással, gyökeresen megváltozott a kapcsolatuk. Senna tisztelte Prostot, de a Professzor csak akkor jött erre rá, amikor szögre akasztotta a bukósisakot 1993 végén.
„Még mindig élénken él bennem életének utolsó hat hónapja” – mondta Prost a Motorsport.com munkatársának. „Ebben az időszakban sokkal jobban ismertem Ayrtont, mint előtte bármikor. Teljesen más ember lett, és megértettem, hogy ki is volt valójában, és hogy mit miért tett egyes esetekben. Örömmel tekintek arra az időszakra, amikor megértettem, hogy Ayrtonnak az volt a legfőbb motivációja, hogy legyőzzön engem. 1993-ban, Ausztráliában, amikor befejeztem a versenyzést, együtt álltunk a dobogón, és egy pillanat alatt más ember vált belőle. Ez egy örök emlék a kapcsolatunkból, amit a mai napig megőriztem magamnak.”
Az a bizonyos adelaide-i verseny nemcsak Prost utolsó F1-es futama lett, hanem Ayrton Senna utolsó győzelme is egyben. Az utóélet tekintetében megrendítő jelenet volt, amikor a brazil felhúzta maga mellé a franciát a pódium legfelső fokára, a tisztelet jelenként. „Ahogyan közeledett az a végzetes nap, furcsa, hogy egyre többet beszéltünk telefonon, főleg a csapnivaló biztonságról. Többször is megkért arra, hogy legyek a GPDA elnöke, de mindig nemet mondtam.”
„Egészen a haláláig megtartottam ezt az emléket, mert kétszer háromszor találkoztam vele, és az imolai verseny előtt is – teljesen más emberként viszonyult hozzám, és így szeretném megőrizni őt. Szombaton felhívott, akkor találkoztam is vele, vasárnap pedig még kétszer. Leginkább a biztonság került szóba, és hogy egyáltalán nem örült az akkori helyzetnek, megemlítve, hogy a Benetton szabálytalan. Nagyon koncentrált volt… hátborzongató belegondolni is.”
