Hívjuk segítségül a statisztikát, pillantsunk rá az egyesített körtáblázatra. A függőleges oszlopok a helyezések sorrendjében következnek. Figyeljük meg, hogyan körvonalazódik a papírforma, átívelve a pályákon, változó körüményeken. A pirossal kiemelt leggyakoribb versenypozíció számértéke egyre inkább elválik a szomszédos értékektől, minél egyértelműbbé válva!
Ahogyan Hamilton esetében az első helyezés, úgy Rosbergnél a második, Vettelnél pedig a harmadik tűnik „kibérelt” helyzetnek. A negyedik helyezésen van némi „vita” a két finn, Räikkönen és Bottas között, míg például a hatodik helyen autózás elsősorban Ricciardo kiváltsága lett ebben a félévben.
A Mercedes dominanciáján belül külön is értékelhető Lewis Hamilton célratörő teljesítménye. A kisebb vezetői hibák miatt csupán ritkán esett vissza a pályán, alig szerepelt a top6-on kívüli „világban”. A Williams fokozatos előretörése (amely éppen a magyar nagydíjon lepel alá került) máris nyomot hagyott az éremtáblázatszerűen sorrendezett mezőnyben, felzárkóztak a Ferrarihoz. Ez látható az egyre nívósabb körpozíciók tekintetében.
Felipe Massa az egyetlen, aki bejárta már Bőnyét-Baranyát, azaz minden helyezést volt alkalma megélni az első 10 futam során. Nico Hülkenbergnek csupán az élen autózás kiváltsága hiányzik, a 27-es rajtszámú német és a Force India eléggé szétszórt formát mutatott.
A középső harmadban tanyázó Lotus és Toro Rosso folyamatosan gyűrik egymást az autósport tatamiján, az aszfalton, ezalatt a háttérben a McLaren Hondák fekvésből már térdelésbe jutottak. Adott elvileg a lehetőség, hogy a táblázatban is feljebb jussanak Buttonék, amihez nem kell „egyéb”, mint az első ötbe, vagy inkább első négybe néha-néha beköszönni a McLarennel!
Szép célkitüzés volna, és ami azt illeti, van benne kihívás.
