DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 28. csütörtök
Retro

Amikor... a szarvasok is versenybe szálltak

Hosszú évtizedekre nyúlik vissza az F1-es Osztrák Nagydíj története: itt történt, hogy valaki balesettel "ünnepelte" győzelmét, de a Ferrari itt hányt fittyet két éven belül kétszer is a fair play-re. Tíz pillanat következik, amely mindig eszünkbe fog jutni a sógorok futamáról.

1975 - A “monzai Gorilla” diadala – leintik, majd összetöri autóját

Ádáz körülmények között tartották az 1975-ös Osztrák Nagydíjat, melyet a szakadő eső miatt 29 kör után le kellett inteni. A barátaitól a monzai gorilla becenevet kapó olasz, Vittorio Brambilla úgy hámozta át magát az esőfüggyönyön és a mezőnyön, mint kés a vajon, és a nem tervezett finisnek köszönhetően élete első – s mint utóbb kiderült – utolsó győzelmét aratta. Amint áthaladt a célvonalon, győzelmi mámorában mindkét kezét a magasba emelte, a March 751 azonban nem volt kezesbárány a vizes aszfalton, a derék talján autója megpördült, és a korlátnak vágódott. A győzelem azonban már zsebben volt.

1976 - A Penske egyetlen F1-es győzelme

Sokaknak ismerős lehet a név, mely egybeforrt a tengerentúlon aratott sorozatos győzelmekkel: Penske Racing. Az öreg Roger csapatáról azonban kevesen tudják, hogy a Forma 1-ben is vitézkedett, mi több győzött is! Az amerikaiak egyetlen diadala a ’76-os versenyen született, John Watson főszereplésével. A jókedélyű brit megfogadta: addig nem vágatja le szakállát, amíg meg nem szerzi első győzelmét. A futam után a borotva jöhetett, a csapat mehetett, év végén ugyanis bezárták a Forma 1-es részleget, hogy a teljes erővel az amerikai szériákra koncentráljanak.

1982 - Elio de Angelis 0.050 másodperccel előzi meg Keke Rosberg-et

Arnoux, Piquet, Prost kihullott, de Angelis és Rosberg maradt. Az olasz-finn páros körökön keresztül gyepálta egymást a győzelemért 1982-ben, a Lotusos azonban sikeresen verte vissza ellenfele támadásait, és minden idők harmadik legkisebb különbségével nyerte meg élete első nagydíját. Noha nem ez volt az arany-fekete gárda utolsó győzelme, Colin Champman utoljára örülhetett: ez év decemberében, 54 éves korában, szívinfarktus következtében elhunyt a sportág egyik legikonikusabb mérnöke.

1985 - Andrea de “Crasheris” emlékezetes balesete

Az 1985-ös Nagydíj 13 körében az egyébként is autótörő hírében álló Ligier-versenyző egy gyors jobbosban lefutotta a pályáról, az éjszakai esőtől nedves füvön pörögve eltalált egy bukkanót, végül egy tízpontos akrobatikai mutatvány után nyugodott meg autója – egy árokban. Az olasz pilóta hála Istennek sértetlenül mászott ki a roncsból, a csapattulajdonos Guy Ligier viszont forrt a dühtől: “Többé nem engedhetem meg magamnak, hogy alkalmazzam ezt az embert…”

1987 - Szarvas-kaland, 1. rész

Az utolsó, klasszikus vonalvezetésen tartott futamon (1987) több nagyobb baleset is történt, ám mind közül a legemlékezetesebb az, amikor a McLaren-t hajtó Stefan Johansson rájött, nem fenékig tejfel a természet lágy ölén versenyezni. Egy, a turbók hangjától megrémült szarvas keveredett be ugyanis a pályára, amit a svéd versenyző telibe kapott. Szerencsére a pilótának nem esett baja – az állatnak annál inkább. 



1997 - Irvine és Alesi csúcstalálkozója

10 év után a miliő változatlan maradt, a pálya viszont jelentős modernizáción esett át, a legújabb biztonsági szabályoknak megfelelően. A premier látványosra sikeredett: Hakkinen vezetett, majd kiesett, Trulli elfüstölt a második helyről, a két fent említett bohém pedig egymást ütötte ki a versenyből. Pontosabban a francia volt renitens, ugyanis a Benettonos kilométerekről esett be Irvine mellé a Remus-kanyarban, az  északír becsukta az ajtót, a kék-fehér járgány pedig röppályára állt. Noha a versenybíróság vizsgálta az esetet, egyikük sem részesült retorzióban.

1998 - Fisico meglepetés-pole-ja és az a bizonyos Remus-kanyar

Az első győzelme után hét évig ácsingózó Giancarlo még zöldfülűnek számított, amikor az 1998-as futam változó körülmények között zajló időmérőjén élre vitte a schumacheri idők nosztalgiájába egyre jobban belebetegedő Benetton autóját. Az első helyet azonban nem sikerült jó eredményre váltania, kiállása után a 21. körben túl optimistán szúrt be Jean Alesi mellé, mindkettejük versenyének véget vetve. Két éven belül kétszer láthattuk, hogyan nem kell befordulni a pálya legjobb előzési lehetőségét kínáló hajlatában…

1999 - Coulthard bajnoknak képzeli magát

Miután Mika Hakkinen előző évben megszerezte a világbajnoki címet, mclarenes csapattársa, David Coulthard nem volt rest kijelenteni 1999 elején: ez az én évem lesz! Miután a csapat elszúrta a finn versenyét Silverstone-ban, DC hazai közönség előtt parádézott, és abban a hiszemben érkezett Ausztriába, hogy reális esélye van a címért harcolni. A második helyre kvalifikált, és úgy gondolta, Hakkinen tálcán nyújtja neki a vezetést a rajt után, azonban a rosszul felmért lehetőség ütközést szült. Mika a mezőny végére esett, de a skót így sem tudta megnyerni a versenyt: a Schumi nélkül felszabadult Irvine az élre viharzott, és behúzta a diadalt, míg Hakkinennek a 3. hely jutott vigaszdíjul.

2001 & 2002 - "Hagyd, hogy Michael megelőzzön a világbajnokság érdekében" - kétszer is!

Az elsőt még meg is értettük. Nagyon szoros volt a világbajnokság, a Ferrari nem autózott kilométerekkel a többi csapat előtt, a David Coulthard pedig ott ólálkodott Michael Schumacher körül - öt futam után mindössze nyolc pont volt közöttük a különbség. Spielbergben - Montoya elbénázott előzési kísérlete után - a listavezető már nem tudott feljebb kapaszkodni a harmadik helytől, Coulthard pedig tovaviharzott a győzelem felé. Mivel Barrichello futott a második pozícióban, Jean Todt a címben olvasható felszólítással lassításra kérte a brazilt, amit ő alázatosan meg is tett. 

Egy évvel később viszont Schumacher öt versenyből hármat megnyert, és kétség sem férhetett ahhoz, hogy ismét ők ülhetnek fel a sportág csúcsára. A pole-ból induló, és remekül vezető Barrichellót azonban ismét engedékenységre utasították, ő pedig teátrálisan, az utolsó métereken lelassítva engedte el maga mellett a négyszeres világbajnokot. A brazil ezzel a mozdulatával igazi mártírrá és a Schumacher-gyűlölők első számú pártfogoltjává vált. A verseny végén kifütyült csapat kénytelen volt 1 millió dollárt kicsengetni az FIA-nak, a pódiumceremónia meghekkeléséért, ahol Schumi a szerencsétlen brazilt állította fel a dobogó tetejére maga helyett. Így esett, hogy Montoya tűnt a legboldogabbnak a dobogó harmadik fokán, nagyokat mosolyogva a riválisok skandallumán.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: