Thaiföldön többféle kihívással is szembe kell néznem. Az első már mindjárt a csomagolásnál „megizzasztott”, ki kellett sakkoznom ugyanis, milyen ruhákat pakoljak a bőröndbe. Úgy kalkuláltam, hogy ott csak rövidnadrágra lesz szükségem, persze ezt nem bánom, hidegebb időjárásból melegebb éghajlatra utazni mindig kellemesebb, mint fordítva. A forróság viszont csak egy dolog, Thaiföldön ehhez iszonyatosan magas páratartalom is párosul, úgyhogy egész hétvégén ügyelnem kell majd a bő folyadékfogyasztásra.
A másik kihívás maga a pálya, amelyet belső kamrás felvételek és tv-közvetítések alapján próbáltam már otthonról a lehető legjobban megismerni. Úgy tudnám a legérzékletesebben jellemezni a thaiföldi kört, hogy olyan, mint Termas de Río Hondo és Motegi ötvözete. Ez kifejezetten tetszik, mert az eddigi adatokból az derült ki, hogy a közepesen gyors/gyors, lendületesebb, késői csúcspontú kanyarok fekszenek nekem, és ilyenekből sok van a thaiföldi pályán. Lassú kanyar itt szinte nincs is, szerintem az egykörös átlagsebesség itt a legmagasabbak közé fog tartozni a szezonban. Csak összehasonlításképpen: a Hungaroringen van három-négy olyan kanyar, amelyet 80 km/h körüli tempóval veszünk be, de itt lesz olyan padlógázas kanyar, amit 200 km/h óra felett fogunk teljesíteni, és olyan nem is nagyon lesz, amibe 100 km/h-nál lassabban megyünk bele. Egy kis nyakfájás benne lesz a pakliban, ezekkel az autókkal itt már komolyan fizikai erőhatásokkal kell megbirkóznunk vezetés közben.
Mivel a pálya hasonlít Motegire, ahol erős hétvégét zártunk, lehetne bizakodni. De itt jön a de... Sajnos a pálya hiába hasonló, a körülmények köszönőviszonyban sincsenek, hiszen a japán helyszínhez képest Thaiföldön 40 kilóval nehezebbek leszünk. Legutóbb Sanghajban látszott, hogy ezzel a pluszsúllyal komoly tempóhátrányba kerülünk, aminek következtében az időmérőn a Ladákkal és Chevroletekkel szemben is nehéz helyzetben vagyunk. Ezért ugyanazt tudom mondani a hétvége előtt, mint amit Sanghaj előtt mondtam: ezúttal is a túlélés lesz a cél.
Teljesen persze nem kell és nem is szabad pesszimistán hozzáállni a dolgokhoz, mert van miből táplálni a pozitív gondolatokat is. Például a hosszú egyenesektől már nem kell annyira tartanunk, hiszen motorikusan előreléptünk a szezon eleji állapothoz képest. Ez Sanghajban látszott, amikor a második futamon Gabriele Tarquini sokáig tartotta a Citroëneket, pedig ott volt a leghosszabb egyenes a szezonban. Egyébként pont Tarquini kínai szereplése kapcsán bizakodhatunk, hiszen a thaiföldi pálya karakterisztikája kedvezőbb, és ha az olasz ott bőven be tudott kerülni az első tízbe az időmérőn, majd dobogóra tudott állni a második futamon, akkor hasonló eredménysorra mi is képesek lehetünk Thaiföldön. Ehhez viszont tökéletes versenyzésre lesz szükség!
Hiába rendkívül szoros az év végi negyedik helyért folytatott harc, és hiába van ezen a hétvégén kívül már csak egy hátra a szezonból, továbbra sem taktikázok, csak saját magamra figyelek. Próbálom kihozni a maximumot a lehetőségeinkből, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
