Habár versenyautót továbbra sem vezethettem, a Paul Ricard-on sorra kerülő közös Honda-Citroën teszt miatt 14 órát töltöttem kocsiban. Ennyi idő alatt értem oda az 1400 kilométerre fekvő pályára - és ugyanennyi még ma is vár rám a hazaúton. Egyébként nosztalgikus hangulatban telt a túra, hiszen 2009-ben, amikor a SEAT spanyol bajnokságban indultam, hasonló útvonalat jártunk be minden egyes alkalommal a francia riviérán keresztül. Azért is mertem egyedül elindulni a hosszú úton, mert valamelyest ismerős volt a terep. De azt hiszem, ennél izgalmasabb, hogy mi történt a Paul Ricardon... :)
Először is, végre személyesen találkoztam Sébastien Loebbel. Azt mondják, az első benyomás sokat számít, hát a mi első találkozónk meglehetősen rövidke volt, tulajdonképpen csak annyi történt, hogy bemutatkoztam neki a helyszínen rendezett zártkörű sajtóeseményen. Ennél többre nem is lett volna lehetőség, mert hiába volt ez egy közös teszt, valójában a két csapat úgy különült el, mint Kelet- és Nyugat-Berlin a hidegháború idején. Az egyik márka a boxutca elején, a másik a végében vert tanyát, nem nagyon volt átjárás, a csapattagok máshol ebédeltek és még az is ritkán fordult elő, hogy az autók egyszerre mentek volna a pályán. Ha pedig mégis, kínosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se kerüljenek egymás közelébe. Nem volt adatmegosztás és információcsere, tulajdonképpen az egyedüli viszonyítási pontot a köridők jelentették. De hát éppen emiatt került sor a közös tesztre, így le lehetett mérni, ki hol tart a másikhoz képest.
Sajnos az első két napon az előny egyértelműen a Citroënnél volt. Ez persze valahol természetes, hiszen a franciáknak sokkal több idejük volt a fejleszteni, tesztelni, és ez meg is látszott. Ők két autóval érkeztek, és lényegében mindenféle technikai probléma nélkül mentek végig. Szimuláltak időmérőt, szimuláltak olyan szituációkat, amikor a két kocsi egymás közvetlen közelében futott, szimuláltak rajtokat is. Csak, amit én láttam, legalább 50-60 állórajtot gyakoroltak, amiből az következik, hogy az autó fejlesztését lényegében befejezték, már a finomhangolásnál, az utolsó részletek kidolgozásánál tartanak. A hétfői és keddi viszonylag nagy időkülönbség miatt mégsem estem kétségbe, mert azt is tudni kell, hogy a Citroën sokadszorra tesztelt a Paul Ricardon, miközben a Honda először járt ezen a pályán.
Szerdára aztán minden megváltozott. A Honda részéről továbbra is csak egy autó van készen, amelyet ezúttal is a két gyári pilóta, Gabriele Tarquini és Tiago Monteiro vezetett felváltva. A kezdeti hátránnyal való szembesülés miatt kicsit nyomott volt a hangulat a csapatnál, de két kézzelfogható eredménnyel is járt az első két nap. Egyrészt kedden esett az eső, ami azért volt fontos, mert a Honda még nem igazán tudott vizes pályán tesztelni. Most adatokat kaptak a mérnökök arról, hogy az esőgumik kopása milyen mértékű időveszteséggel párosul, illetve a nedves körülményekre kipróbálhatták a beállításokat. A másik új információ a pálya karakterisztikájából adódott. Itt sokkal több lassú kanyar volt, mint Barcelonában, és kiderült, hogy ezeken az autó vezethetősége nem az igazi. Úgy állítottak a felfüggesztésen, hogy végül nemcsak a lassú kanyarokban, hanem összességében is hatékonyabb lett a kocsi. Ennek egyértelmű jele volt, hogy szerdára eltűnt a lényegi különbség a Honda és a Citroën között, a köridők alapján szinte azonos teljesítményt mutatott a két márka.
A legfontosabb, hogy a gyenge pontokat minél pontosabban fel tudja térképezni a csapat, mert akkor lehet fejlődni. A Paul Ricard-i teszt ezért mindenképpen hasznos volt, hiszen sikerült olyan új ötleteket kitalálni, amelyek segítségével el lehetett tüntetni a Citroën előnyét - legalábbis, ami a nyers erőt, az egykörös gyorsaságot illeti. Ettől függetlenül előrébb tartanak a franciák, hiszen ők már a hosszú etapokon is versenyszintet produkálnak. Nem elképzelhetetlen, hogy az első egy-két futamon még náluk lesz az előny, de elnézve ennek a rövid három napnak a fejlődését a Honda részéről, joggal bízhatunk abban, hogy a differencia hamar eltűnik.
Emiatt még érdekesebb lesz a március végi valenciai kollektív teszt, amelyen már a Lada és a Chevrolet is jelen lesz. Egyelőre képlékeny, hogy ott végre én is vezethetek-e vagy sem, gondolhatjátok, hogy nem rajtam múlik. Kívülről nézve jó hír, hogy TC1 ide vagy oda, nagyon úgy tűnik, ebbe az autóba sem fordítva kell beülni. A tenyerem mindenesetre már nagyon viszket! :)
