Rég éreztem magam ilyen idegenül egy hétvégén. Az első szabadedzésen úgy tűnt, hogy csak múló rosszullét volt Kocsi-szan három másodperces hátránya, ám a második kijózanító edzés után világos volt, valami nem úgy van ezen az autón, ahogy volt.
Az időmérő első részében általában két erős körre van lehetőség, elsőre a hatodik legjobb idővel nyitott, majd hamar a hetedik helyre csúszott. A második próbálkozás sem úgy sikerült, ahogy Norbi akarta, hamar tízen kívül csúszott. Sőt, a 11. helyen azzal is szembe kellett néznünk, hogy kiesik. Aztán elfogyott mindenki lendülete, gyöngyöző homlokunkon csúsztunk be a Q2-be.
Mindenki érezte, a Chevy itt mindenkit elpusztít. Egy emberként hajtott az összes márka a összes profija a tizedik helyre. A leintéskor Monteiro örülhetett, majd Tarquini egyensúlyozta be magát kilencediknek. És itt már sántít a legjobb hondás cucc, pedig az almanachokba ez fog bekerülni. Az igazság az,hogy Monteiro a harmadik, Tarquini az ötödik helyen ment tovább a Q1-ből, erőből megelőzve Norbit.
A márka szempontjából persze óriási fegyvertény, más kérdés, hogy a gyári versenyzők egymással kell, hogy megküzdjenek majd az élen. Bár, a kettőssel jövőre hosszabbított a Honda, mégis a csapaton belüli dominancia felülvizsgálata finoman mindig ott van a levegőben.
Ha nagyon kulturáltan szeretném Monteirot jellemezni, azt mondanám, forrófejű. Na, de milyen Tarquini? Őőőő, hogy legyen ez vállalható... hm, mondjuk úgy, ármánykodó?
Na, mostan ők egymásnak fognak ugrani holnap az első sorból, és amíg zajlik a cicaharc, addig sajnos az erősebb autóknak még arra is lesz lehetőségük, hogy belső kameráikkal leközvetítsék nekünk hátulról, oldalról, elölről a gyári párharcot.
Aztán, ha uncsi, húznak egy hatodikat, és helló!
Kissé pesszimistán hangzik, pedig nagyon félő, hogy pont ez lesz. Ezzel együtt, a mai edzésen, hat verhetetlen Chevy eredmény után, egy magyar fiú leggyorsabb köre következik! Legyünk rá büszkék, a többi ugyanis mese, mese, meskete.
Végeredmények:
Q1
Q2
