Abból a szempontból furcsa hétvégén vagyunk túl, hogy Sonomában tulajdonképpen a második futamon futottam az első igazán éles körömet. Nem így terveztük, de a motorcsere szükséges volt, már az argentin verseny után fel voltam készülve rá, hogy meg kell lépnünk, hiszen ott a másik két Hondához képest sem volt a legjobb a motorteljesítmény. Nem akartuk megkockáztatni, hogy versenyszituációban legyen problémánk miatta, tehát nem volt nehéz a döntés, mégis alávágott az eredményességünknek.
A pole is esélyes lett volna
Az időmérőn mentálisan nehéz volt feldolgoznom, hogy nem nyomhatom tövig a gázt, pláne, hogy a szabadedzésen rohamosan fejlődtünk, és úgy éreztem, talán lenne esélyünk küzdeni az első sorért is. Éppen ezért viszonylag későn, csak a Q1 után döntöttünk a taktikázás mellett, tehát hogy megpróbáljuk a 7-10. hely közé belőni magunkat. Hiszen a motorcsere miatti büntetés miatt ha megszerezzük a pole pozíciót, az első futamon akkor is a sor végéről kellett volna rajtolnom, és a második futamon a fordított rajtrács miatt is kedvezőtlen helyzetbe kerültünk volna. Az időmérő hetedik helyével bevált a taktikánk. Persze jobban rámehettünk volna a második futam miatt igazán kedvező tizedik helyre, de túl nagy lett volna a kockázat - ott már csak századok döntenek az egyes pozíciókról, képtelenség előre kiszámolni. Ezzel az első futam lényegében egy biztonsági sétaautózás lett nekem, hiszen aránytalan rizikót vállaltunk volna a pontszerző helyért való brusztolással. Már a második futamra készültünk.
A Muller-verő taktika
Ott aztán a negyedik helyről rajtolva egyértelműen a dobogó volt a cél. Hogy végül harmadik hely lett belőle, az javarészt amiatt történt, hogy az előttem haladó Mehdi Bennani nagyon jó tempót ment, nem tudtam volna erőből megelőzni. Az én tavalyi sonomai teljesítményemből is látszik, hogy ez a pálya nagyon fekszik a BMW-nek: a kanyargós aszfaltcsík és a magas külső hőmérséklet mind kedvez a bajor márkának. Onnantól, hogy éreztem, Bennanin nem tudok fogást találni, egyetlen cél lebegett a szemem előtt: megvédeni a harmadik helyet a vészesen közeledő Yvan Mullertől. Irtózatosan nehéz feladat volt. Gyorsabb volt nálam, valamit ki kellett találni. Az volt a taktikám, hogy megpróbálom annyira belassítani Mullert, hogy a mögötte lévő Monteiro is felzárkózzon ránk. Ãgy a francia figyelme megoszlott, immár nemcsak az én előzésemre kellett koncentrálnia, hanem a védekezésre is Monteiróval szemben. Büszke voltam, hogy sikerült megvalósítani a stratégiát, kihoztuk a maximumot a hétvégéből!
A szezon ötödik dobogója után a cél továbbra is az idei első futamgyőzelem megszerzése. Szuzukában ismét megpróbáljuk!
