A tavalyi év privát világbajnoka ezzel zsinórban negyedik versenyhétvégéjén ért célba dobogós pozícióban Hondájával, és a Salzburgring után ismét egy olyan versenypályán szállított dobogós helyezést, ahol ezt az első előjelek és a Civic tempója alapján nem sokan várták tőle.
Persze a csodák is mindig apró, emberi lépésekből tevődnek össze. Norbi érdeklődésünkre többek között azt is elárulta, mi minden kellett ehhez a mostani eredményhez, és hogy sikerült a kezdeti problémákon túllendülve az eddigi legnagyobb idei pontterméssel zárni ezt a "küszködősebb" hétvégét.
- Először is gratulálok az újabb fantasztikus dobogós helyezéshez. Hogy vagy? Milyennek ítéled meg így néhány nap távlatából a moszkvai kirándulást?
Michelisz Norbert: - Köszönöm szépen, jól vagyok. Kicsit váratlan volt most ez a dobogós helyezés, de annál nagyobb örömet okozott nekem és a csapatnak. Amúgy is nagyon élveztem ezt a moszkvai kiruccanást. Szerencsére úgy alakult, hogy volt időnk nézelődni is egy kicsit, mert már kedd éjszaka megérkeztünk a helyszínre, és a szerdai napot egy kis városnézésre szántuk. Sosem jártam még előtte Oroszországban, úgyhogy jó volt megismerni picit ezt a kultúrát is, és noha ilyen kevéssel egy verseny előtt nyilván mindig nehéz elvonatkoztatni a soron következő napok feladataitól, de kicsit azért sikerült nyugodt hangulatban kikapcsolódnom és feltöltődnöm a hétvége előtt, ami jót tett. Csütörtökön a pályabejáráson az volt az első gondolatom, hogy jó hétvégénk lesz, és feküdni fog ez a pálya a Hondának, de aztán már pénteken, a nulladik szabadedzésen láttam, hogy a tempónk nem túl jó, és nem várt nehézségekbe ütközhetünk ezen a hétvégén. Az első szabadedzésen ez az érzés csak tovább erősödött bennem, mert nagyon iparkodnunk kellett ahhoz is, hogy egyáltalán a top10-be beférjünk, aztán a második szabadedzésen már olyan messzire kerültünk az élmezőnytől, hogy utána át kellett gondolnunk a dolgokat. Az időmérő előtt ezért változtattunk a beállításokon, ami meghozta az eredményét. Még mindig nem volt tökéletes az autó, de épphogy sikerült bejutnunk a Q2-be, aztán a leszakadó eső is segített minket, mert ez kicsit megkeverte a lapokat. Tulajdonképpen nagyrészt ez tette lehetővé számunkra, hogy ha nem is vagyunk a leggyorsabbak most a mezőnyben, mégis egy jó rajtpozíciót tudjunk kiharcolni magunknak. Ez sikerült is, mivel néhányan hibáztak, és az autó is jobban működött ilyen körülmények között, mint teljesen szárazon. Ãgy sikerült megcsípni a 4. helyet, de tudtam, hogy másnap száraz pályán nagyon nehéz lesz akár megtartanom is ezt a pozíciót, nemhogy előrelépnem. A repülőrajtnál mindent beleadtam, mert tudtam, hogy ott van a legtöbb esélyem pozíciót nyerni, és szerencsére ennek az erőfeszítésemnek meglett az eredménye, mert sikerült megelőznöm Rob Huffot, és feljönnöm a 3. helyre. Az előttem levőkkel sajnos nem tudtam tartani a tempót, viszont annak nagyon örültem, hogy Huff ellen csak az első néhány körben kellett védekeznem, utána sikerült picit meglépnem tőle. Őszintén szólva, az előzmények fényében nem gondoltam volna, hogy összejöhet ez a dobogó, de nagy-nagy elégtétel nekem és a csapatnak is, hogy az utóbbi időben azokon a pályákon is sikerül együtt jó eredményt elérnünk, amik nem feltétlenül kedveznek nekünk. Úgy vélem, a SEAT-nak, a BMW-nek és a Chevrolet-nek is jobban feküdt a pálya, mint a Hondának, és nagyon jó érzés, hogy ennek ellenére sikerült az első futamon felállnunk a dobogóra. A második futamból is sikerült kihozni a maximumot, ott az 5-8. helyet éreztem elérhetőnek, és 5. lettem. Kellett hozzá egy kis szerencse is, mert kimaradtam minden kakaskodásból, de ez nem von le semmit az 5. hely értékéből, nagyon örülök neki. Remélem, a szezon második felében is sikerül fenntartanunk ezt a stabil pontszerző formánkat, ezen leszünk minden erőnkkel.
- Tényleg szinte hihetetlen volt kívülről nézve az a feltámadás, amit a második szabadedzés és az időmérő edzés között mutattatok be. A szabadedzésen 22. lettél, majd két óra múlva, mintha egy teljesen másik Hondát láttunk volna a pályán. Kaptatok segítséget a JAS Motorsporttól?
- Igen, kaptunk. Pont ezekben a helyzetekben mutatkozik meg a különbség a tavalyi és az idei helyzetünk között. Most szerencsére nem vagyunk teljesen csak magunkra utalva, és ezt jó tudni. Szenvedtünk, nem találtuk a tempót és a tapadást a pályán, de ott van ugye a másik két Honda-pilóta is, és azokat a megoldásokat, amik nekik működtek, azok egy részét most átvettük. Nem mondom, hogy ettől egyből tökéletes lett az autó, mert ami egyik versenyzőnek működik, az a másiknak nem feltétlenül, de a tapadás terén egyértelműen javult a helyzet, így be tudtunk csúszni valahogy a Q2-be. Ezzel együtt nyilvánvalóvá vált számomra ezen a hétvégén, hogy még mindig vannak olyan jellegű kanyarok, ahol még nem érzem tökéletesen az autót. Úgy gondolom, hogy az előző hétvégék sikerei után szinte törvényszerű volt, hogy jön majd egy ilyen picit küszködősebb hétvége is, de úgy érzem, hogy ez is csak a további fejlődésünket, és a jövőbeni sikereinket szolgálta.
- Pláne úgy, hogy ezen a "küszködősebb hétvégén" szerezted eddig a legtöbb pontot idén a bajnokságban"
- (Nevet.) Igen, így igaz. Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült kijönni ebből a hétvégéből, és nagyon büszke vagyok emiatt az egész csapatra.
- Monzában és Marrakechben még ki se láttatok a bajból, 4 pontot sikerült gyűjtenek két teljes hétvége alatt. Azóta pedig láttuk, amit láttunk, négy hétvége, négy külön helyszín, négy Norbi-dobogó. Stabilan gyűjtögeted a bajnoki pontokat, és már 6. vagy az összetettben. Számítottál volna erre Marrakech után?
- Nem. Minden várakozásomat felülmúlta az elmúlt négy hétvége. És ami engem a legnagyobb örömmel tölt el a jövőre nézve, hogy ahol úgy tűnik, hogy nem a miénk a legjobb autó, ott is dobogóra tudunk állni. A Slovakiaringen és a Hungaroringen erőből ott tudtunk lenni a dobogón, majd a Salzburgringen és Moszkvában is nem várt dobogós helyezéseket szereztünk, mindezt úgy, hogy Marrakech után azzal is bőven kiegyeztem volna, ha az év első felében legalább egyszer sikerül dobogóra állnom, mert hát hol volt akkor az az egy! Úgy tűnik tehát, hogy az alap, amelyre építkezhetünk, egyre szilárdabb, már azokon a hétvégéken is jut nekünk hely a dobogón, amikor nem mi vagyunk a mérce a többiek számára, ezért bízom benne, hogy amikor a Honda lesz legfelül, akkor az első győzelmünket is megszerezzük majd. Büszke vagyok a csapat és a saját magam fejlődésére. Két gyakorlatilag nullás futammal a 6. vagyok az összetettben, remélem, sikerül fenntartanom ezt a stabil pontszerző formát, és akkor úgy érzem, nemcsak az első győzelmet szerezhetjük meg, de 1-2 hellyel az összetettben is előrébb léphetünk még az év végéig.
- Megint legjobb hondásként zártál egy hétvégét, pedig hát tudjuk, hogy két milyen kiváló pilóta vezeti a másik két Civicet Gabriele Tarquini és Tiago Monteiro személyében. A következő fordulót Portóban rendezik, az Monteirónak hazai terep lesz. Mit gondolsz, ott emelni tud majd a téten a portugál?
- Igen, szerintem mindenképpen. Monteiro mindig nagyon jól ment a városi pályákon, és a hazai közönség is őt fogja segíteni, úgyhogy arra számítok, hogy Portóban különösen nehéz dolgunk lesz, ha mi akarunk lenni a legjobb hondások. Az előző versenyek nem a legjobban sikerültek neki, de hazai pályán biztosan meg akarja majd mutatni, hogy még mindig nagyon jó versenyző. Monteiro nagyon elkötelezett a jó szereplés érdekében, és Tarquinin is ugyanezt látom. Nekik nem elfogadható az az állapot, hogy nem ők a legjobbak, és van valaki, aki gyorsabb náluk egy ugyanolyan autóval. Szerintem ez jó dolog, és én örülök, hogy kölcsönösen tudjuk egymást motiválni, mert ezáltal úgy érzem, én is egyre közelebb kerülök versenyzőként a saját határaimhoz.
- Tudjuk, Tarquini egy világbajnok, akit sokan még mindig a legjobb túaautó-versenyzőnek tartanak. Viszont annyiszor vagy mostanában a legjobb hondás, hogy mégiscsak megkérdezem: verhető lehet az olasz az év végi összesítésben? Elérhetőnek érzed azt, hogy az év végén is Te legyél a legjobb a hondások közül, vagy még túl korai erről beszélni?
- Szerintem korai még erről beszélni. Természetesen célom, hogy az év végén is én legyek a legjobb hondás, de Tarquini tényleg egy legenda, 2009-ben világbajnok lett, és azóta se kopott semmit a tudása. Igyekszem felnőni a feladathoz, de sosem könnyű ilyen kiváló pilótákat tartósan legyőzni. Mindenesetre az elmúlt hétvégéken rengeteg önbizalmat tankoltam, és Monza és Marrakech után pontosan erre volt szükségem. Nem elképzelhetetlen, hogy harcolni tudunk majd Tarquinivel az év végi összesítésben, de én egyelőre inkább csak versenyhétvégéről versenyhétvégére szeretnék koncentrálni, mindig az éppen adott feladatra.
- Ez esetben nem biztos, hogy örülni fogsz a következő kérdésemnek, mert ez már egy lépéssel előretekint. Nemrégiben jelentették be hivatalosan, hogy Porto után Argentínába látogat a mezőny. Megint egy új pálya, új kihívás, új lehetőségek. Mit szólsz hozzá?
- Csak futólag volt még időm rápillantani az argentin pálya vonalvezetésére, de az első benyomásom az volt, hogy nem igazán tartozik azok közé a pályák közé, amik kifejezetten kedveznének a Honda számára. Nagyon sok a hosszú egyenes és a lendületes kanyar rajta, kicsit a Salzburgringre emlékeztet a vonalvezetése, nem egy Honda pálya. Erőből szerintem túlságosan le leszünk ott maradva ahhoz, hogy kiugró eredményeket érjünk el, ezért nem számítok rá, hogy az argentin verseny lesz az idei évünk csúcspontja. Másrészről viszont eddig általában jól szerepeltünk az új versenyhelyszíneken, és jó lenne ezt a tendenciát folytatni. Emellett, mindig izgalmas új kultúrákat és embereket megismerni, és én sosem jártam még ott korábban, úgyhogy már alig várom azt a versenyt.
- Várható még idén valami nagyobb fejlesztéscsomag az autón, vagy csak lépésről lépésre, apránként fejlesztgetik a Civicet az olasz és japán szakemberek?
- Nagyobb fejlesztéscsomag nem igazán várható, Portóra például tudtommal semmilyen jelentős újítás nincs betervezve. Őszintén szólva a Hungaroring óta nem nagyon változott az autó. Kisebb változtatások elképzelhetőek, de nagyobb fejlesztéscsomagról én nem tudok.
- Akkor inkább csak pályafüggő, hogy hol kaphatjátok el Yvan Mullert és a Chevyt"
- Igen, abszolút pályafüggő.
- Ha már a Chevynél tartunk: friss hír, hogy Pepe Oriola a szezon hátralevő futamain egy RML-féle Chevyre váltja le SEAT-ját. Jövőre elvileg jönnek az új szabályok, és akkor híre-hamva se lesz többé a Chevynek a WTCC-ben. Jó döntés ez szerinted a fiatal spanyoltól?
- Lehet, hogy ők már többet tudnak, mint mi. Elképzelhető, hogy nekik már megsúgták, hogy nem jönnek az új szabályok, és jövőre is lehet még használni a Chevyket a bajnokságban. Ez esetben jó döntés lehet, hogy váltott. Viszont ha nem erről van szó, és csak egy fél évet megy egy másik technikával, azt nem igazán tartom szerencsésnek, még akkor sem, ha jelenleg a Chevy papíron jobb autó, mint a SEAT. Nehéz így kívülről bármilyen ítéletet mondani erről a döntésről, mert abban biztos vagyok, hogy ő van a legtöbb információ birtokában, és ez alapján döntött úgy, ahogy. Az is kérdés, hogy tesztelheti-e Porto előtt az autót, vagy ott fogja életében először vezetni. Szóval nem tudom, nehéz kérdés, majd az élet eldönti, hogy jó lépés volt-e ez tőle, vagy sem.
- Ezek szerint Te sem tudsz még semmi biztosat arról, mi lesz jövőre a WTCC-vel"
- Biztosat nem tudok, de én úgy érzem, hogy valószínűleg túl kevés gyártó mondta azt egyértelműen, hogy épít új autót a jövő évre. Ezért én remélem, hogy nem fogják bevezetni az új szabályokat, mert nem örülnék neki, ha létrejönne egy hibrid bajnokság, ahol a még a régi és a már új szabályok szerint épített autók is indulhatnak. Ez szerintem picit megölné azt a fajta pozitív versengést, ami most jellemzi a bajnokságot. Remélem, csupa azonos szabály alapján épített autó lesz jövőre is a rajtrácson, úgy gondolom, hogy versenyzőként mindenki ebben bízik.
- Köszönöm szépen, és jó pihenést Neked a hét hátralevő részére.
- Köszönöm, szép hetet mindenkinek.
